A beteg gyerekek súlyos tüneteket produkálnak, ha nem látogatják őket – de hol vannak a szülők?

Egy közelmúltbeli törvénymódosítás megkönnyíti azon gyermekek örökbefogadhatóságát, akiket születésükkor vagy később a kórházban hagytak. Azzal a céllal alkották meg, hogy ha újra és minél előbb kötődő környezetbe kerül a gyermek, az nagyban segítheti mentális és érzelmi fejlődését. De vannak olyan gyerekek, akik hosszú ideig betegeskednek a kórházban, szüleik nem tudnak ott ülni mellettük, így segítségre van szükségük, hogy megbirkózzanak ezzel az érzelmi teherrel, elkerüljék a hospitalizálódást. Jóval gyakoribb azonban, amikor a kisgyermeket nem elhanyagolják a szülei, hanem a földrajzi távolság, a szoros munkabeosztás vagy más körülmények teszik lehetetlenné a hozzátartozóknak, hogy a gyermek mellett lehessenek. Ez a probléma fokozottabb a hosszú kórházi tartózkodásra kényszerülő gyermekek esetében, akik emiatt különleges segítséget igényelnek – írja közleményében a Nevetnikék Alapítvány.  A szülők nem mindig tudják látogatni a beteg gyerekeket /Fotó: ShutterstockA hospitalizáció, vagyis intézményben bekövetkező elszigetelődés mentális és érzelmi következményeinek megelőzése ezért kulcsfontosságú feladat – erre nyújt speciális programot a Nevetnikék Alapítvány, amely évente körülbelül ezer gyermek ellátásában vesz részt két város kórházaiban.Júliustól hatályos a törvénymódosítás, miszerint az inkubátorokban hagyott csecsemőkre vonatkozó rövidebb örökbefogadási időt kiterjesztik az újszülött osztályon hagyott gyermekekre is. Akiket 6 héten belül nem keresnek a hozzátartozói, az örökbeadhatóvá válik. Jóval többen vannak azonban azok a gyerekek, akiket nem elhanyagolnak és akikről nem lemondanak, hanem a körülmények kényszere miatt nem tudnak mellettük lenni a szülők.Mi a hospitalizáció? – Egy helyzet, amikor nem a sírás a legrosszabbA hospitalizáció folyamata akkor indul el, ha a gyermek huzamos ideig nélkülözi szülője gondoskodását, otthonától távol, az egyedüllét nyomán pedig elhagyatottság-érzést él át, amiből aztán elszigetelődés alakulhat ki. Ez negatívan befolyásolja az érzelmi, kognitív fejlődést, szociális készségeket. Egy súlyosan hospitalizálódott gyermek: visszahúzódhat,apátiát mutat, nem kommunikál, úgy tűnik, mintha nem lennének érzelmi szükségletei. A hospitalizációs ártalmak rengeteg kisgyermeket érinthetnek. Nemcsak a pár hetes csecsemőt, de a néhány éves gyermeket szintén megviseli, ha hosszú időre elszakad az elsődleges kötődési személytől, az édesanyától, és nincs más, akitől megkapja a folyamatos törődést, amire szüksége van. Minél korábbi életszakaszban élik meg a kórházi egyedüllétet a gyerekek, annál komolyabb károsodást szenvedhetnek el, de a hospitalizáció leginkább az újszülöttkorútól a 6–8 éves korú gyerekeket érinti.„Amikor a gyermek szülő nélkül hosszabban tartózkodik kórházban, elindulhat nála egyfajta hospitalizáció. A gyermek első reakciója, hogy sír, de ilyenkor még benne van a hit és remény, hogy környezete reagálni fog erre – ismerteti a tapasztalatait Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány vezetője. – Ahogy azonban múlik az idő, romolhat a helyzet. A nővérek nagyon túlterheltek, hiszen az ő feladatuk az etetés, pelenkázás, gyógyszerezés, így nem mindig jutnak oda, hogy a gyerekek ágya mellett üljenek és vigasztalják őket. Amikor a gyerekek elkezdik megtanulni, hogy hiába sírnak, úgysem jön be senki, megszakad a sírás és apátiába fordulnak, elkezdenek távolodni a környezetüktől. Ez pedig a legrosszabb út, ami várhat rájuk: a hospitalizáció egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami aztán kötődési zavarokat vagy akár személyiségzavarokat is okozhat.”.