A csehek és Kapás Bogi is rendben lesznek

Aki kizárólag drámát ígérő történetekbe kezd bele, annak nem ajánlom a Kapás Boglárka visszavonulása alkalmából készült interjút, amelyet Kálnoki Kis Attila készített: ha van szöveg, helyzet, ív, amiből süt a kiegyensúlyozottság, az ez. Kiderül belőle, miért egy gyerekkori versenye a meghatározó élménye mind közül, hogyan lehet olimpiai bronzzal is elégedetten élni egy aranyfetisiszta országban (világbajnoki arany birtokában nyilván nem teljesen megoldhatatlan), és hogy nekünk is jusson belőle remény, az is: nincs olyan, hogy valakiről már a medenceparton eldől, úszóalkat-e. Persze ha valaki húsz év szálkásítás után 52 kiló, és magától siklik, ha vizet ér, úgy könnyebb ilyeneket mondani. (A győzelem receptje röviden azoknak, akik nem szeretnek sokat olvasni: az első felét eléggé meg kell nyomni, aztán a második felét még jobban.) A liberálisok között kezdte a nemzetközi színtéren, elcsaklizta a szocik szavazótáborát, most jobbközép a festék rajta, de a pártja ideológiája igazából azzal egyenlő, amilyen hangulatban éppen felkel, és a tábora atomjaira esne, ha valami történne vele – ki az? Igen, azok tippeltek helyesen, akik Andrej Babiš, a hatalomba jövőre minden bizonnyal visszatérő csehországi exminiszterelnök nevét kiáltották. Tanulságos Inkei Bence Jiří Pehe elemzővel (Václav Havel amerikai emigrációban, a Columbián kinevelt egykori kabinetfőnökével) készített interjúját olvasni. Például kiderül belőle, hogy alternatív sztorikkal párhuzamosan több látható méretű szélsőjobboldali pártot is meg lehet szervezni egy tízmilliós kelet-európai országban; hogy a cseh politika is vezéralakokra szűkül le (hallatlan); és hogy több remélt garanciája van annak, hogy Csehországot nem hogy orbáni, de kaczynski mértékben sem uralhatja le Babiš.