A csodálatos kisfiú, aki szibériai tigrisekkel és liliomárusokkal barátkozott | Magyar Péter legendája

Ma egy különleges mesét hoztunk egy kisfiúról, aki a falu csodagyereke volt. A fiúról, aki már nyolcévesen feltalálta a kereket, barátságot kötött egy szibériai tigrissel és legalább hat különböző nyelven írt és olvasott – visszafelé is. A helyiek a gyerek csodájára jártak, és ámultak annak különleges kalandjain. Az történetét szeretnénk most elmesélni.Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis falu, ahol még a kakas is kétszer kukorékolt, hogy biztosan mindenki felébredjen, élt egy kisfiú. Ez a kisfiú nem akármilyen gyerek volt. Arcocskája úgy ragyogott, mint a nap, haja aranylott, mint a búzamező, és a tekintetében olyan remény csillogott, amitől még a napraforgók is elpirultak. Az emberek szerint már a bölcsőben is komolyan nézett, mintha pontosan tudta volna, hogy nagy dolgokra hivatott. A kisfiú szülei egyszerű emberek voltak. Nélkülöző család volt, de a gyermek ettől csak még különlegesebbnek tűnt. Nyolcévesen az említett kisfiú feltalálta… a kereket. Igen, azt a kereket, amit az emberiség már évszázadok óta ismer. A kisfiú sajnos nem tudta, hogy a kerék már létezik, ezért is találta fel azt. Amikor bemutatta a falunak az újítását, így szólt: “Ez a kerek tárgy gurul! Nevezzük el… keréknek!” A falu tapsolt, és senki sem mert szólni, hogy ez már létezik. Miért is? Hiszen egy csodagyerek mondta. Lehet, hogy az ő kereke kerekebb a keréknél? – gondolták a falusiak. Egy nyári délután történt, hogy a falu melletti cirkuszból megszökött egy szibériai tigris. Az emberek sikoltozva menekültek, de a kisfiú nem hátrált. Amikor a tigris szembetalálkozott vele, a vadállat először megnyalta a bajszát, majd amikor már mindenki azt hitte, hogy felfalja a gyermeket, a tigris fejet hajtott előtte. A tigris olyan alázattal engedte a csodagyereket a hátára, mint egy inas az urat. Péter visszalovagolt vele a cirkuszba, ahol megkérte a cirkuszigazgatót, hogy engedje szabadon. Az igazgató könnyeivel küszködve beleegyezett, és másnap a tigris már úton volt Szibériába. A falu csodagyereke annyira tehetséges volt, hogy egy a másfél órás filmet mindössze harminc perc alatt nézett végig – gyorsítás és tekergetés nélkül. Mindenki azt hitte, hogy csak a felét látta, de amikor visszamesélte a cselekményt, kiderült, hogy még a rendezői vágásokat is elemezte. Egy szép napon ez a kisfiú a nagyapjával sétálgatott, amikor meglátott egy nénit, aki csodás apácaliliomokat termesztett a kertjében. Milyen szépek ezek a virágok, kedves néni! – mondta a gyermek, mire a néni adott neki egy szelet lekváros kenyeret. Míg boldogan majszolta a kenyeret, a néni kiszedte belőle az összes személyes adatát: név, cím, anyja leánykori neve, TAJ-szám, minden, ami kell. A kisfiú megköszönte a kenyeret és mit sem sejtve hazament. Fogalma sem volt róla, hogy a néni másnap a nevére íratott egy budai lakást. A kisfiút Magyar Péternek hívták, és így jutott hozzá a budai lakásához. Vége.