A csúnya is szép, ha igaz

Napsütötte táj, boldog emberek, bájos kis állatok, egy színes virág. Az átlagembernek ilyesmi jut eszébe, ha azt próbálja megfogalmazni, mitől szép számára egy kép. A művészek teljesen másképp látják a világot, egy részletet, egy fényt keresnek, egy témát, ami megfogja őket. Ugyanígy van ezzel lapunk képszerkesztője, Gálos László fotóművész. Portrét nem szeret készíteni, a test viszont érdekli, mert azzal nehezebb hazudni. Egy gyógyíthatatlan ízületi betegséggel küzdő, egyelőre tünetmentes fiatal nő életét örökíti meg hatodik éve. A modell, György Erika legyűrte a félénkségét a cél érdekében. Az alkotó egy három képből álló kollekciójával különdíjat kapott a napokban az Alföldi Fotószalonon. – Egyáltalán nem csinálok dokumentumfotókat, most sem az volt a cél, hanem az, hogy dokumentumszerűen használjam a kollódiumot. (Az ambrotípia egy 19. századi, üveglemezre készülő fotográfiai eljárás – a szerk.) Ezzel talán többet tudok elmondani, mint egy szimpla dokumentumfotóval. Akkor még csak 3 éve kollodizáltam, technikai és műfaji kihívást láttam benne. Illetve megtisztelőnek is éreztem – meséli a Visszhangnak Gálos László fotóművész. A hétköznapok során lapunk képszerkesztőjeként dolgozik, a fotográfia világában hazai és külföldi kiállításokról ismert a neve. Alkotásait megszámlálhatatlan díjjal jutalmazták, legutóbb a napokban nyílt szentesi Alföldi Fotószalonon. A György Erika 6., György Erika 46., György Erika 57. című, három képből álló kollekcióért a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját kapta. .