A demencia ára évente Budapest költségvetésének több mint kétszeresét teszi ki Magyarországon

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb, 2019-es adatai szerint az Európai Unióban évente 392 milliárd eurót fordítanak a demenciával élők ellátására, ami a kb. 14,1 millió európai beteggel számolva fejenként mintegy 27 815 eurót jelent. Ha ez egy kicsit magasnak tűnik, az nem véletlen: a több mint 11 millió forintos összeg megközelíti az EU-ban átlagosan egy főre jutó GDP-t, ami a Világbank adatai szerint abban az évben 31 333 euró volt. A kognitív hanyatlással küszködő idősek ellátására költött pénz nagy része (legalább 50, de akár 90 százaléka) ráadásul informális kiadás, vagyis saját zsebből megy, ami jelentősen növeli a hozzátartozókra rótt terhet. Arról, hogy Magyarországon mennyit költ az állam, és mennyit költenek a magánemberek a demenciával és az annak kialakulásáért elsősorban felelőssé tehető Alzheimer-kórral élő betegek ellátására, szinte semmit nem tudunk. Ennek egyik oka, hogy még az olyan világszervezetek is, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO), csak becslésekkel rendelkeznek arról, hogy egy-egy országban hány embert érint a betegség. A helyzet pedig, ahogy arról Kapócs Gábor neurológus és pszichiáter szakorvos, volt egészségpolitikai helyettes államtitkár is beszélt a demenciáról készített filmsorozatunk 2. részében, Magyarországon sem rózsás. Nincs ugyanis olyan adatbázis, ami megbízható információkat szolgáltatna a betegséggel élők számáról, ahogy arról sincsenek hiteles adatok, hogy hol, milyen ellátóhelyek működnek pontosan, hány férőhellyel. A szakember szerint a felmérést külön megnehezíti, hogy tulajdonképpen az sem tisztázott, hogy pontosan mire van szükség például egy szociális otthonban ahhoz, hogy demenciával élő pácienseket lássanak el.