A HÉT VERSE – Csokonai Vitéz Mihály: November

Az ősz című ciklus harmadik, November című darabját választottuk ezúttal, Csokonaitól, aki talán a legvidámabb magyar költőnk, s minden bizonnyal korának legjobb poétája volt. E versében nem csupán a didergő hónapot jellemzi érzékletesen, de az új bor és a vígság dicséretét is zengi. Eljött már november didergő hónapja,Hideg szele a fák ágait megcsapja.Meghalva elhullnak a sárga levelek,Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.Az ajtónál álló télnek hideg zúzzaA zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,A fázékony Auster havat is hány széjjel.A borongós égnek sűrű felhőzéseHázba zárt szívünknek kedvetlenedése.Jer, barátom, minden únalmat űzzünk elAz új boron vídám beszélgetésünkkel.Van elég gesztenye, van elég noszpolya,Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,Csendességben űlvén itt a kandallónál.Az az óros kancsó megint jár közöttünk,Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,De semmi; potomra minek heverésszen?Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,S különben sem látszik színe a kancsóba.És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,A másik kancsót is körömhegyig húzzad.Magam is fogok te utánad tenni:Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,Róziról is egy-két sort dallarizálunk.S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?S hatos minétet is fogunk ketten járni?Neveted? de több is történhetik itt még:Bolond az, barátom, aki okos mindég!Le kell a mord képet néha-néha tenni.S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:Jer, legalább minden únalmat űzzünk elAz új boron vídám beszélgetésünkkel!