A hidegháború és a geopolitikai versengés új korszaka

A 20. századi hidegháború lényegében geopolitikai konfrontáció volt, amelyben a világ vezető tengeri hatalma állt szemben a legnagyobb kontinentális szárazföldi hatalommal. Ebben a bipoláris világrendben az Amerikai Egyesült Államok nyugati tengeri hatalma versengett a Szovjetunió eurázsiai szárazföldi hatalmával a globális hegemóniáért. Ebben a rivalizálásban az apokaliptikus Armageddon veszélye elrettentette a két szuperhatalmat attól, hogy közvetlen nukleáris összecsapásba bocsátkozzanak – írja The Three Fronts of The Neo-Cold War című elemzésében Jose Miguel Alonso-Trabanco.a Geopolitical Monitoron. Európa volt az összecsapás epicentruma, és bár a feszültségeket – többnyire – befagyasztották a befolyási övezetek kialakításával, a NATO és a Varsói Szerződés közötti kölcsönös ellenségeskedés soha nem szűnt meg. Washington és Moszkva is tisztában volt azzal, hogy konfliktusukat kezelniük kell a stratégiai stabilitás megőrzése érdekében. Mindazonáltal az amerikaiak és a szovjetek közvetett módon harcoltak egymással a „harmadik világ” periférikus hadszínterein, leggyakrabban hírszerzőszolgálataikon és proxy-erőkön keresztül. Ebben a nem konvencionális háborúban a szembenálló nagyhatalmak titkosszolgálataik puccsokat szerveztek, célzott gyilkosságokat hajtottak végre, kémkedést folytattak, titkos küldetéseket szerveztek, pszichológiai hadműveleteket hajtottak végre, diplomáciai intrikákat szőttek, polgárháborúkat robbantottak ki, fegyveres milíciákat támogattak és mindenféle „aktív intézkedéseket” alkalmaztak olyan helyeken, mint a Közel-Kelet, Afrika szubszaharai térsége, Ázsia, Dél-Amerika és a Karib-térség. Egy kudarc bárhol kudarcot jelentett, amelyet kölcsönös válaszlépések követtek. A különösen kiélezett konfliktusokban – mint Korea, Vietnam és Afganisztán – a szuperhatalmak közvetlenül is beavatkoztak, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. Ez a többé-kevésbé kiegyensúlyozott erőviszony fennmaradt egészen a Szovjetunió összeomlásáig. Mint ismert, ez az ellentét nemcsak eltérő érdekeken, hanem egymással szemben álló politikai-gazdasági ideológiákon is alapult.