A HVG idei szavazásánál is csak negatív szerep vagy történet jut a fideszeseknek

A magát független, objektívnek tartó HVG hasábjain idén is lehet szavazni az év emberére, citromdíjasára vagy épp abszurd történetére. Olvasva a cikküket hamar kiderül, hogy mire megy ki ebben az évben is a játék: szó sincs objektivitásról, sokkal inkább arról, hogy olvasóik megerősítését kérjék abban, hogy a Fidesz és a hozzájuk köthető emberek rosszak és farizeusok, a baloldal és holdudvara pedig egy hősökből és tehetségekből álló közeg. Bár ők akartak görbe tükröt mutatni, mi azért adunk pár tippet, hogy miket és kiket lehetett volna még beletenni a szavazólistába. Tény és való, hogy az idei évben voltak megmosolyogtató történetek és olyanok is, amiken felháborodhattunk, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ilyenek mindkét oldalon megestek. Sajnos azonban a HVG -vagy megrendelői- erre nem szívesen emlékeznek vissza, éppen ezért a pozitív témákba belecsempészték balosokat, negatív témákban viszont csak a jobbosokra lehet szavani oldalukon. Az Év embere díjazottjai talán az egyetlen kategória, ahol még nem annyira fellelhető a gerincferdülésük, a többinél viszont a hiányosságaikat bepótolták rendesen. A Nobel-díjas Karikó Katalin mellett nyilván ők sem tudtak elsétálni, hiszen nem minden nap kap az emberek ilyen elismerést az emberiségért tett fáradalmai után. Mindeközben egy ország drukkolt Milák Kristófnak a párizsi olimpián, ahol aztán be is zsebelte az aranyérmet, ezzel ő is kiérdemelve, hogy a HVG szavazati listáján rajta legyen. Donald Trump “csupán” egy elnökválasztást nyert meg, de azért megjegyzik, hogy ez úgy történt meg, hogy közben elítélték. Sajnos a koncepciós eljárás a cikkben nem kerül említésre és az sem, hogy Hunter Biden a választás után apjától elnöki kegyelmet kapott. A vicceskedés ezután jön. A HVG szerint az év embere lehetne Magyar Péter, akit eddig ugyan csak politikusférjként ismertünk majd diktafonmágusként, mára viszont úgy tűnik beérett. Igaz egy férfival szemben remeg és kapkodja a levegőt, esetleg énekel, a nőket előszerettetel próbálja lenyomni. Ezért valóban díj jár neki, de leginkább egy atyai pofon. Őt követi Azahriah, aki bár valóban teltházas koncerteket ad, amikor belecsúszott a politikába és kiállt balos társaival a pedofília ellen hitelét vesztette, ugyanis amikor Lakatos Márk sytlisról derült ki, hogy kisfiúkat vesz rá piszkos dolgokra egy Nike cipőért cserébe, az énekes inkább visszavonult, nem kommentálta az ügyet. Pedig mi azt hittük komolyan gondolja a pedofília ellenes kiállását. Végül az elhunyt Karsai Dániel is felkerült a palettára, aki társadalmi támogatottságot akart az eutanázia mögé kovácsolni, de még Strasbourgban is elutasították kérelmét. Ezt a kategóriát követi a citromdíjasok köre, ahol csak a jobboldahoz köthető embereket lehet lehúzni. Első helyen szerepel Bese Gergő, akit homoszexuális partin való részvétellel gyanúsítanak, amiért a papi szolgálat alól fel is mentették. Fő bűne, hogy homoszexuálisként nem hirdette, hanem az efajta életmód ellen szólalt fel. Persze a HVG szerint semmi gond nincs azzal, ha valaki homoszexuális és ez valójában magánügy, ha egy jobboldali ember vonzódik a saját neme felé, akkor címlapszorit és citromdíjazottság jár érte. Már csak azért is, mert nem önazonos. Őt követi Nagy Márton és a gazdaságpolitika, mert ugye Magyarországon minden rossz, a bérek a béka feneke alatt, az infláció az egekben. Bár tudná a Heti Világgazdaságra keresztelt portál, hogy gazdasági nehézségek a mai napig vannak egész Európában. Nálunk legalább a rezsi alacsony, amiért küzdött ugyan a baloldal, hogy legyen emelve, de kivédte ezt a kormány. Megemlítik a ki nem fizetett uniós pénzeket is, amiről szintén nem a jobboldal tehet, hanem az ellenük áskálódó és árulkodó hazai baloldal. A családtámogatásokról és az új gazdasági akciótervről inkább nem írnak. Minek… A kegyelmi ügy felelősei is elő lettek szedve, hiszen ha a jobboldalon követ el valaki hibát és ezt belátja és lemond, az nem elég, a kormánynak is le kellene mondani. Megszoktuk. Ezt követi Lázár János és a MÁV. Felkapott sztori, hogy késik a vonat kár, hogy ez harminc év után most esett le a portál újságíróinak. A fejlesztésekről persze nem beszélnek, ahogyan arról sem, hogy egy pár órás hóesés a BKV-t is hogy megbénította. Orbán Balázs természetesen kihagyhatatlan, hiszen -ahogyan említettük- a jobboldalon nem lehet hibázni. Ha igen, akkor bukjon a kormány. Kár, hogy sajátjaik elszólásaira nem emlékeznek ilyen pontosan, ahogyan az is sajnálatos, hogy az ő esetükben nem kell az egész pártot lehúzni a WC-n. Pedig igény volna rá. Örülhetnénk, hogy a Fidesz olyan meghatározó, hogy még szókincsben is lenyomja ellenfeleit, nevetséges ugyanakkor, hogy diktafonra, lehallgatásra, pedofíliára, korrpucióra nem lehet szavazni. Helyette lehet békemisszóra, kegyelmibotrányra, latteavokadóra, szuverenitásra és újraszámlálásra. Mi szívesen láttuk volna a mentelmi jog mögé bújást, a mandátumvesztést, a pofáraesést, a hazaárulást és az éneklést is. Az Abszurdum-díj egy groteszk jelenségnek, történetnek szól, amit ők a csepeli iskolában kiakasztott Orbán idézetekkel példáznak. Szavazni pedig lehet a Fidesz egyre ambivalensebb viszonyára 1956-tal, a Szuverenitásvédelmi Hivatal munkásságára, Deutsch Tamás listavezetéséhez vezető kegyelembotrányra, a péniszriportra Magyar Péterről, és a zsírra szállt porra. A  sort bővítenénk az agyhalottozásra, a nők megfélemlítésére, a közvéleménykutatás- ferdítésére és a kislányok sugardaddyként való megközelítésére, esetleg a háttéralkukra.  Nyilván, ha annyi időt fordítanánk egy ilyen díj felállítására és a történetekre való visszatekintésre, mint a HVG, akkor igen sok kellemetlen szituáció jutna még eszünkbe, mint például az önkormányzati választások utáni visszavonulás sorozat, a pártok újjáépítése, a börtönből való polgármesterkedés vagy épp a sorozatos mandátumvesztés esetleg Lakatos Márk-ügy és a csend. Mi azonban bízunk benne, hogy szavazás és állandó felhánytorgatás nélkül is emlékeznek olvasóink arra, hogy mik történtek az elmúlt esztendőben. Forrás: HVG, fotó: Facebook.