A Károly hídon és a Vencel téren is túl – mit csináljunk Prágában a kötelező körökön kívül?

A Prágába látogató külföldiek jól ismerik a Károly hidat, az Óváros teret a csillagászati órával, a várat az Arany utcácskával és a Szent Vitus székesegyházzal, no meg a történelmi belváros határát jelző Vencel teret. Ezek mind beleférnek egy prágai hosszú hétvégébe, akárcsak egy korsó sör az U Flekuban vagy az Aranytigrisben, egy múzeum az óvárosban, egy séta a zsidónegyedben, és egy szelfi a John Lennon falnál. Ezekhez a látványosságokhoz ki sem kell lépni Prága 1. kerületéből, ezért sok turista nagyjából ennyit is lát a városból, és úgy van vele, hogy minden fontosat látott is. Én is nagyjából így voltam ezzel sokáig, és nem is tévedhettem volna nagyobbat. Amióta az élet úgy hozta, hogy az időm nagyobb részét egy fél éve már Prágában töltöm, egész más kép alakult ki bennem a városról, amelynek már csak ritkán kell mennem a turistáktól zsúfolt központjába. Tény, hogy Prágát fokozottan érinti a túlturizmusnak fordított jelenség, akárcsak Velencét, Amszterdamot és Dubrovnikot, ami nem meglepő, hiszen hozzájuk hasonlóan Prága is Európa képeskönyvbe való csodái közé tartozik. A cseh főváros esetében azonban ez nem új jelenség: már húsz évvel ezelőtt se volt ritka, hogy mozdulni sem lehetett a belvárosban, bár ehhez hozzájárult a látványosságok kis területen való elhelyezkedése is. Másfelől viszont ez azt is jelenti, hogy Prága huszonkét kerületéből csak egyet érint a turistaözön, a város többi részében már nem kell tömegektől tartani. Turistacélpontok ott is akadnak ugyan, de sem a Vyšehrad erődben, sem a Petřín kilátónál nincs az a zsúfoltság, amit a Károly hídon tapasztalhatunk. Van viszont sok más, ami miatt nagyon is érdemes elhagyni az Óvárost.