A könnyek üdvözítő adománya

Nem is kérdéses, hogy most bemutatandó kötet első rátekintésre akár lehangoló benyomással is lehet az olvasóra, különösen a karácsonyi időszakban, amelytől a legtöbben némi megnyugvást és békét remélnek egy küzdelmes év végén. Egy ilyen elképzelés akár jogos is lehetne korunk kulturális vagy vallási szemléletében is megjelenő olcsó szentimentalizmusát ismerve, azonban Bellarmin Szent Róbert A galamb sóhajáról, avagy a könnyek javáról című könyve túlmutat ezeken a kategóriákon. Nem csak azért mert több mint négyszáz éve íródott, ugyanis a lelkigyakorlatos mű szemléleti alapja és útmutatásai egyaránt időtállók, hanem mert a benne foglalt szemlélődés jelen korunkban változatlanul alkalmazható mindazoknak, akik valóban szellemi és lelki értelemben törekedni szándékoznak. Ahhoz, hogy a mű módszerét megértsük, keletkezését és szerzőjének életgyakorlatát is meg kell vizsgálnunk röviden. A XVI. századi katolikus megújulás kiváló teológusa és szónoka lévén, a jezsuita Bellarmin Szent Róbertet már életében a hitvédelem fejedelmeként tartották számon. Magas képzettségének köszönhetően a Collegio Romano (a mai Gregoriana Pápai Egyetem) apologetika tanszékének vezetésével bízta meg XIII. Gergely pápa. A jezsuita atya következetesen vallotta, hogy a reformáció teológusai által megfogalmazott kritikákra a római katolikus egyháznak tudományos alapon és módszeresen kell válaszolnia, amelyben ő maga is élen járt több művével. Mindezeken túl jól mutatja hitbéli meggyőződését, hogy kiemelkedő világi pozíciója ellenére mindig is hangsúlyozta, a Római Katolikus Anyaszentegyház hiteles megújulásában utolsó helyen áll az általa is mesteri szinten művelt hitvédelem. Legfontosabbnak a személyes élet megreformálását tartotta – elsősorban a papság, másodsorban a világiak hitismeretének, istentiszteleti gyakorlatának és erkölcseinek megújítását. .