A Lazo Mamužič utca

 Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek a nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban. A Lazo Mamužič utca a Preradović és a Mažuranić utca között található, amely Szabadka leghosszabb hivatali idővel rendelkező polgármesterének nevét viseli. Lazo, vagyis Lazar Mamužič, a magyar történetírás szerint Mamuzsich Lázár, 1847. március 1-jén született. Középiskolai tanulmányait a szabadkai gimnáziumban végezte el. Osztálytársai közül többen később városunk tekintélyes polgáraivá váltak, többek között Antunovics József, a magyar Országgyűlés képviselője, Birkás Gyula ügyvéd vagy Budánovics Antal, a szabadkai elemi iskolák igazgatója. Jogi tanulmányait Grazban, majd Bécsben folytatta, végül 1873-ban Pesten fejezte be. Miután hazatért Szabadkára, ügyvédi irodát nyitott és a helyi politika aktív tagjává vált, aki elsősorban a városi bunyevácok jogaiért szállt síkra. 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia hadnagyaként részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásában. 1881-ben a Szabadelvű Párt képviselőjelöltjeként indult az országgyűlési választásokon, és szerzett mandátumot. Mamuzsich 1884 közepéig képviselte Szabadkát a parlamentben. Ugyanebben az évben nyújtotta be lemondását az akkori polgármester, Mukics János. Mamuzsich Lázár jelöltette magát polgármesternek, és a városi közgyűlés nagy fölénnyel választotta meg őt a város első emberévé. Az új polgármester akkor vette át Szabadka irányítását, amikor a térségben virágzásnak indult a gazdaság, ennek folyományaként pedig nagy építkezések kezdődtek a városközpontban. A földszintes, nádfedeles falusi házak helyén többszintes bérházak és díszes paloták emelkedtek. Ezen épületek többsége neoreneszánsz stílusban épült. Ennek egyik ékes példája az 1887-ben, Koczka Géza tervei alapján épült Prokesch-palota. A Prokesch-palotával megkezdődött az egykori Rogina bara mocsaras területének beépítése, az ingoványos talajon azonban a jómódú szabadkai polgárok nem akartak építkezni. Ekkor a polgármester úgy döntött, hogy példát mutat a városnak és ő építtet ott elsőnek palotát. Az épület Macskovics Titusz tervei alapján épült fel 1891-ben, a mai Đuro Đaković utca és a Raichle Ferenc park sarkán, valamint az ő polgármestersége alatt épült a Nemzeti Kaszinó, a mai könyvtár épülete és a Raichle-palota, valamint a szabadkai villamosközlekedés is ekkor, 1897. szeptember 7-én indult el. 1901-ben aztán a helyi ellenzék két vezetője, dr. Bíró Károly és Mukits Simon összefogott Mamuzsics ellen. A következő évben, 1902-ben az ellenzék elérte, hogy adócsalás vádjával Széll Kálmán miniszterelnök felfüggessze a polgármestert a hivatalából. A városi közgyűlés dr. Bíró Károlyt választotta meg új polgármesternek. Mamuzsich 1904-ben, az őszi helyi közgyűlési választásokon még megpróbált visszatérni a szabadkai politikai színtérre, de az általa alapított Demokrata Párttal már nem tudott kellő számú szavazatot szerezni. Ezután visszavonult a politikából. 1916. július 25-én hunyt el Szabadkán. Sírja a Jézus feltámadása templomban található, ugyanis ő volt templom építésének mecénása. A Lazo Mamužič utca a dualizmus korában a Péter utca nevet viselte. Az I. világháború végét követő impériumváltás után kapta mai elnevezését. Nyitókép: Az utca a dualizmus korában a Péter utca elnevezést viselte / Patyi Szilárd felvétele.