A Magyarábiak – Magyarország legmesszebbi gyermekei

Minden etnológus álma, hogy felfedezzen egy teljesen új kulturális csoportot. Mai világunkban ez azonban szinte lehetetlennek tűnik. Ám a magyarábiak különleges története rácáfol erre. A magyarábiai nép csupán a közelmúltban került a figyelem középpontjába, és egy olyan különleges etnikai csoportot képviselnek, akiknek története lenyűgöző és titokzatos. Elsősorban az egyiptomi és szudáni Nílus mentén élnek, és a magyar gyökerekig vezethető vissza az eredetük. Történetük az oszmán időkig nyúlik vissza, és létükről a világ szélesebb része alig tud valamit. A magyaráb közösség valószínűleg magyar katonák és helyi núbiai nők házasságával alakult ki, és miközben nagyrészt beolvadtak Egyiptom és Szudán kultúrájába, megőriztek néhány magyar örökségelemüket is. Az ő történetük a migráció, a túlélés, az alkalmazkodás és az identitás lenyűgöző keveréke. Ez az etnikai és kulturális csoport a régmúltban, az Oszmán Birodalom hódítása és a lakosság vándorlása révén alakult ki a 16. században, az Oszmán Birodalom csúcspontján írja az Ancient Origins. . Az idősebbek által megőrzött történetek mind ugyanarról a kezdeti eseményről szólnak: magyar katonák egy csoportjáról, akiket elfogtak, vagy az oszmán hadsereghez csatlakoztak, és katonai küldetések részeként Egyiptomba és Szudánba kerültek. Lehettek önkéntesek, zsoldosok vagy foglyok is, de végül letáboroztak a mai Szudán területén, a Nílus közelében, és núbiai nőkkel kötöttek házasságot, létrehozva ezzel a magyaráb közösséget. A „magyaráb” elnevezés a „magyar” és a „ab” szavak kombinációjából származik, utóbbi egy helyi törzsi megnevezés.