A mesterséges intelligenciát megalapozó kutatók nyerték a fizikai Nobel-díjat

A Svéd Tudományos Akadémia elöljárói kedden Stockholmban bejelentették, hogy az idei fizikai Nobel-díjat a „gondolkodó gépek” megalkotásáért ítélték oda. A két kitüntetett tudós, John Hopfield, a Princeton Egyetem, és Geoffrey Hinton, a Torontói Egyetem professzorai a múlt század nyolcvanas éveiben az egyre inkább fejlődő agykutatás felfedezéseiből merített ihletet. Akkoriban már jól ismertük, hogy az idegrendszer egymáshoz kapcsolódó idegsejtek hálózatából áll, amelyben az egyes neuronok a bejövő ingerületek alapján döntik el, hogy ők maguk is „tüzeljenek-e” (vagyis aktiválódjanak), és továbbítsák az információt vagy sem. Az amerikai Hopfield úgy gondolta, hogy az idegsejthálózatok működési elveit a számítógépben is lehetne szimulálni, majd az így létrehozott virtuális idegrendszer (mesterséges neuronháló) segítségével intelligensnek nevezhető feladatokat lehetne megoldani. Létre is hozta a róla Hopfield-hálózatnak elnevezett hálót, amely képes volt tanulni, és például egyszerűbb képeket azonosítani. A hálózat taníthatósága volt a legnagyobb eredmény, és innen eredeztethető a díj indoklásában is megemlített gépi tanulás fogalma is. A másik díjazott, az Egyesült Királyságban született Geoffrey Hinton Hopfield munkásságára alapozott, amikor már jóval fejlettebb mesterséges neuronhálót alkotott, amit Boltzmann gépnek nevezett el. Ez az gépi tanulási algoritmus (vagy ma sokkal ismertebb szóval: mesterséges intelligencia) már képes volt arra, hogy a látszólag értelmetlen adatokban önműködően rendszert, szabályszerűségeket keressen, illetve képeken azonosítsa a megadott elemeket. Felmerülhet a kérdés, hogy e kutatók miért a fizikai díjat kapták meg. Erre a Nobel-bizottság válasza az, hogy azért, mert a kutatásaik el sem kezdődhettek volna az alapvető fizikai törvények megértése, és például az anyagot felépítő atomok mágneses tulajdonságainak kutatása – vagyis a fizika – nélkül. Egy másik válasz az, hogy egyszerűen a fizikai díj állt a legközelebb ehhez a tudományterülethez, mert nincs számítástudományi vagy matematikai, esetleg mérnöki díj. Egyre nagyobb a nyomás a Nobel Alapítványon, hogy alkalmazkodjon a tudomány megváltozott körülményeihez, és hozzon létre új kategóriákat. Bár természetesen sok rangos tudományos díj létezik a legkülönfélébb tudományterületeken elért eredmények díjazására, de a laikus közvélemény egyetlen díjat ismer (el) a tudományban: a Nobel-díjat. Ennek ellenére a Svéd Tudományos Akadémia egyelőre nem hajlandó eltérni Alfred Nobel végrendeletétől (amelyben három természettudományos kategóriát határozott meg, a kor igényeinek megfelelően). Ugyanakkor – vetik közbe azok, akik lobbiznak az új Nobel-díj-kategóriákért –, nem lenne precedens nélküli az új díj alapítása. Hiszen a közgazdasági díjat nem Nobel, hanem a svéd jegybank alapította jóval később, mégis kanonizálták, és teljes értékű Nobel-díjként kezelik (bár hivatalosan „Nobel-emlékdíjnak hívják").