„A minőség esetünkben abban rejlik, hogy nagyon komolyan vesszük a könnyedebb műfajt is”

Kapitány Iván rendező-producer szerint legfőképpen az idő és a közönség dönti el, hogy egy televíziós produkció értéket képvisel-e a médiában vagy sem. Így volt ez szerinte a 2017 tavasza óta az RTL-en futó A mi kis falunk című tévésorozat esetében is, melynek vezető forgatókönyvírója és rendezője. A tévésorozat hamar nagyon népszerű lett, a hazai televíziózásban igen kimagasló nézettséget produkál. Mi ennek a titka, hogyan lehet a televíziós műfajban is értéket teremteni? – erről kérdeztük a rendező-producert. Mit gondol, hogyan tud ma, a 21. században értéket teremteni televízió?Alapvető kérdés, hogy kinek mi számít értéknek, mert sokan vagyunk, sokféle dolgot képviselünk, sokfélét tartunk értéknek. Meggyőződésem, hogy mi, producerek sem egyeznénk meg száz százalékig abban, hogy valójában mit is tartunk értékesnek televíziós szemmel. Van, akinek az egyik film érték, de a másiknak már nem. Én azt látom, hogy nagyon nehéz ezt meghatározni. Azzal mindig is küzdött a kultúra, hogy hogyan tudna a média olyan dolgokat is megmutatni, amelyek értékállóbbak, egyfajta színvonalat, minőséget, mélységet képviselnek, de valljuk be őszintén, talán a közönség nagy része nem is nagyon igényli ezt. A televízió teljes mértékben átlépett a célzottan könnyed szórakoztatás oldalára. Ezért is nyerhetnek egyre nagyobb teret a streaming szolgáltatók, mert ők sokkal változatosabb „étlapot” kínálnak azok számára, akik nem feltétlenül csak valóságshow-kat, könnyed vígjátékokat vagy vetélkedőket akarnak nézni. Ezzel nem állítom, hogy ezek a műfajok nem tudnak értéket képviselni és értéket közvetíteni. A kulturált szórakoztatás terén a tévék nagyon nehéz helyzetben vannak, mert egyfelől szeretnék a nézettségüket növelni, másfelől pedig talán szeretnének színvonalat is teremteni. De ez az igényük a nézettség szorításában egyre csökken.Az egyik nem generálhatná a másikat?Nem tudom, lehet, hogy a nézők egy idő után hozzászoknának az igényesebb tartalmakhoz, ha azt kapnának. De az is lehet, hogy ez egyáltalán nem így lenne, és még jobban elpártolnának a lineáris televízióktól. De ha már értékteremtésről van szó, azt gondolom, ebben leginkább a közszolgálati televíziónak kellene élenjárnia. Ez az ő feladata volna, hiszen egyedül ő nincs a nézettségi verseny szorításában, és ő az, akinek ki kellene szolgálnia rétegigényeket is. Különösen igaz ez egy olyan pici országban, mint amilyen a miénk, ahol a nézettség soha nem fogja tudni fedezni a költségét az ilyen típusú rétegigényeknek.Ön szerint mennyire játszik szerepet a műsorkészítők felfogása, hozzáállása abban, hogy alább adták az emberek, és úgy tűnik, nincs igényük a magvasabb, tartalmasabb gondolatokra?Ez biztos így van, hogy alább adták az emberek? Nem arról van szó, hogy az emberek nagy részének nincs, vagy csak egy szűkebb rétegnek van igénye az intellektuális közmegegyezés által igényesebbnek vagy magvasabbnak vélt tartalomra? Annak idején, amikor csak az állami televízió létezett, és maga a tévé újdonságnak számított, és jobbára nem is volt más szórakozási forma, akkor tulajdonképpen kicsit mindegy volt a számukra is, hogy mit néznek, csak az volt a lényeg, hogy tévézzenek. Válogatni csak úgy válogathattak, hogy megnéztek vagy nem néztek meg valamit. Csupán ezt kellett eldönteniük. Most a lineáris televíziózás nézettsége csökkenőben van, pedig már több mint száz magyar nyelvű csatornát láthatunk, hiszen az internet még nagyobb kínálatot teremt a tartalomfogyasztásban. Innen nézve már nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a nézők lejjebb adták volna az igényeiket. Egyszerűen arról van szó, hogy a közszolgálati és kereskedelmi média nem szolgálja ki maradéktalanul azoknak az igényeit, akiket nem a mainstream szórakoztatás érdekel, így nekik máshol kell megkeresniük azt, amire vágynak. Magyarországon ez nehezebb, mert az úgynevezett elgondolkodtatóbb, mélyebb tartalmakat kínáló produkciókból nagyon kevés készül, hiszen a csekély érdeklődésre számot tartó tartalom egyszerűen kódolt üzleti bukásnak számít, ezért erre a kereskedelmi tévék nem adnak pénzt, vagy csak nagyon-nagyon ritkán, presztízsből. Tehát nem hiszem, hogy a nézők igényei csökkentek. Sokkal inkább a gyártók számára van Magyarországon kevés lehetőség arra, hogy ilyen ötleteikkel bombázzák a csatornákat. A média az nem egy forradalmi terület, úgy értem, hogy nem vagyunk népművelők, vagy én legalábbis nem tartom magam annak. Tartalmakat gyártunk, melyekkel szórakoztatunk, ami alatt nem csak a nevettetésre gondolok, mert egy jó dráma, egy krimi is lehet szórakoztató.A mi kis falunk sorozat producereként hogyan tudja az egyensúlyt megtartani aközött, hogy értéket is teremtsen, és a popkultúrát is ki tudja szolgálni?Az az igazság, hogy ilyen filozófia nem bújik meg a háttérben. Az csak később derül ki egy produkcióról, hogy a szórakoztatás mellett valamiféle értékteremtésre is képes. A mi kis falunk esetében sem volt ez nyilvánvaló a kezdetekkor. Mára azonban az utóbbi tíz év, vagy sokkal inkább a kereskedelmi tévézés legnagyobb heti fikciós sikere, hiszen kilenc éve van képernyőn, és változatlanul nagyon népszerű. A minőség az által van jelen benne, hogy különösen ügyelünk a részletekre, és arra, hogy nagyon komolyan vegyük a könnyű műfajt. Hogy mi a titok, azt nem tudom megmondani. Ez sokkal inkább egy érzés, ami arra ösztönöz, hogy csak olyan munkát adjak ki a kezemből, amit én minőségnek tartok. Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményemet tükrözi, amivel megpróbálok szakmai minőséget teremteni a produkcióinkban, és talán ettől egy picit másfajta értéket is képviselnek.