A nácik emberrablásának dermesztő részletei

1943 nyarán Melgorzata Twardecki, a náci megszállás alatt álló Lengyelországban élő anya, arra kapott parancsot, hogy ötéves fiát, Aloizyt másnap reggel vigye a városháza tanácstermébe. A kisfiú szőke hajával és kék szemével szemet szúrt az SS tisztjeinek, akik kegyetlenül elszakították anyjától, majd vonatra ültették. Évek múltán, amikor Aloizy végül hazatért, édesanyja megdöbbenve szembesült azzal, hogy fiát teljesen átváltoztatták, agymosottá vált. Aloizy már idegenként tekintett családjára, és apját árulónak nevezte, amikor Hitler arcképét eltávolította a falról. A náci rezsim alatt több mint 400 ezer gyermeket raboltak el szerte Európából, ebből körülbelül 200 ezret Lengyelországból. A céljuk az volt, hogy az árja külsejű gyermekeket kiszakítsák származási közegükből, és őket a birodalom „tiszta vérű” polgáraiként nevelhessék fel. Himmler egy 1943-as beszédében nyíltan elismerte a tervet: „Kötelességünk ezeket a gyermekeket eltávolítani környezetükből, ha kell, akár erőszakkal is, és Németországba kell vinni őket.” A gyermekeket fizikai paramétereik alapján osztályozták, 62 különböző kritérium szerint. Szőke haj, kék szem, megfelelő orrhossz, és még a koponyájuk formája is számított. A leginkább „tisztának” ítélt gyermekek sorsáról a Lebensborn-program döntött: árvaházakba kerültek, ahol német családok örökbefogadására készítették fel őket. Akik nem feleltek meg az árja kritériumoknak, koncentrációs táborokba kerültek, ahol borzalmas kísérletek áldozataivá váltak.