A Nyugat gazdasági hanyatlásától a gazdasági semlegesség védhet meg minket

Gyakran olvashatunk kritikákat, amelyek vitatni igyekeznek, hogy a Nyugat gazdaságilag hanyatlik, miközben a Kelet és Dél együttesen folyamatos erősödésben van. Enrico Letta és Mario Draghi versenyképességi jelentéseitől a német gazdaság gyárbezárásain keresztül az ott tapasztalható külföldi felvásárlási hullámig a hírolvasók számára elég egyértelmű lehet, hogy az uniót és Németországot sosem látott versenyképességi probléma bénítja meg. A német gazdaság a koronajárvány óta nem talál magára, korábbi növekedési trendjéhez sem tér vissza és lehúzza az uniós gazdasági teljesítményt is.Ráadásul az általánosan elfogadott makrostatisztikák alapján is ugyanez a kép rajzolódik ki. A gazdasági növekedést a következő években a nem nyugati országok csoportja adja. A minap jelent meg a Nemzetközi Valutaalap új előrejelzése, amely alapján lesújtó képet kaphatunk: 2024 és 2029 között, azaz középtávon a globális növekedést 21,7 százalékban Kína, 14,8 százalékban India adja. A harmadik helyezett USA után nincs is több nyugati ország, amelyik 2 százaléknál többet tenne hozzá a globális gazdasági bővüléshez, globális értelemben lényegében csak a Kelet növekszik. Az októberi BRICS-csúcs kapcsán vagy azt megelőzően – tekintsük ezt most a nem nyugati blokknak – számos főáramú nyugati lap is bemutatta elemzéseit az erőviszonyokról. Ezekből is világosan kitűnik, hogy nagyon gyors, látványos gazdasági kiegyenlítődés megy végbe. Igenis megfigyelhető hanyatlás (G7-országok és az EU tekintetében is), miközben a BRICS-országcsoport a globális gazdasági tortából (globális GDP-ből) való részesedésben már megelőzte a két nyugati csoportosulást (noha ez döntően Kínának köszönhető). A saját értelmezése szerint nem kötelezettségeken (mint a nyugati tömbök esetében), hanem közös értékeken nyugvó, NATO és EU-tagokkal kapcsolatban is nyitottnak mutatkozó BRICS-csoport a globális népességből is megközelíti középtávon az 50 százalékot, miközben a világ kőolajtermelésének harmadát adja, de nincs messze az sem, hogy a világ termékexportjának negyede ezen országokhoz kötődjön. Az is látható, hogy a nem nyugati világ annyira megerősödik, hogy mindinkább önmagával kereskedik: új fejlemény, hogy Kína már többet exportál Indiába, Indonéziába, Brazíliába, Mexikóba, Vietnámba és a Fülöp-szigetekre, mint az Egyesült Államokba.