A panaszkodás rabjai

„Nem hiszem el, hogy megint esőre áll az idő. Teljesen elegem van ebből a szeszélyes időjárásból” – panaszkodik a barátjának egy egyébként jól öltözött, életerős, jól szituáltnak tűnő férfi, miközben a borbélyszalon kinyitására várok szülőfalum központjában. Az illetőnek a bank előtt eltöltött percek alatt nem csak az időjárással gyűlik meg a baja: barátjának az ország és a világ vezetését okolva azt is kifejti, hogy milyen nehezen jön ki a havi fizetéséből. És még a fogadás, a szerencsejáték sem úgy ment neki szeptemberben, mint ahogyan ő arra számított… Az anyagi problémáit hangosan kiteregető férfitól kéretlenül rövidesen azt is megtudhatja az utcán várakozó sokaság, hogy feleségével nem áll biztos lábakon a kapcsolatuk, teljesen elege van belőle. Nem tartja kizártnak, hogy hamarosan válás vet véget romantikus történetüknek. A negatív kommunikáció ragályosnak mutatkozik. Pillanatokkal később ugyanis arra eszmélek fel, hogy idegesen panaszkodok az égieknek, amiért mindezt hallgatnom kell, ám szerencsémre szólva éppen megérkezik a borbély. Talán nem véletlen, hogy Ferenc pápánál „Panaszkodni tilos!” felirat fogadja a látogatókat. A szentatya korábban is hangoztatta már, hogy örökös panaszkodás helyett tevékeny és örömteli egyházat és hívőket szeretne maga körül látni. A nagy méretű, piros betűs felirat az olaszországi hivatalokban és más intézmények falain gyakran látott tiltótáblákat idézi. „Ahhoz, hogy jobbá váljunk, képességeinkre kell koncentrálni saját korlátaink helyett: hagyj fel tehát a panaszkodással, és tégy azért, hogy javíts az életeden!” – olvasható a táblán az apró betűs felirat, amelyet Salvo Noè olasz pszichológus adott át az egyházfőnek. .