A rendőrtábornok a tanítóit csicskáztatja

Pintér Sándor nyugállományú vezérezredes, az ország főrendőre, oktatási és egészségügyi minisztere 70 évvel ezelőtt még hátratett kézzel ült az iskolapadban, és piros pontokért küzdve igyekezett a szótagokat szavakká összeolvasni. Akkori tanítója, aki ma nem lenne büszke rá, végül az akkori belügyminiszter hathatós támogatása és útmutatása nélkül is valahogy csak megtanította őt is a betűvetésre és az olvasásra. (Kár volt.) Sándor nyugdíjassá cseperedve immár a saját tanítóit csicskáztatja, ahogyan azt rendőrberkekben megszokta, miként azt az orvosokkal és a pedagógusokkal már rutinszerűen csinálja évek óta. Anélkül hogy valaki ezért – amúgy rendőrösen – feldugná neki a gumibotot az okosabbik felébe. A magyar társadalom, és nem csak a pedagógusok meg az orvosok, de rajtuk kívül is szinte mindenki szó nélkül tűri, hogy immár 14 éve csicskáztassák Pintér Sándorhoz hasonló lumenek.