A szolidaritás válságos virágkora

A szlovén egyetemisták is szolidaritást vállaltak a szerbiai hallgatókkal – olvastam a minap. Előzőleg a zágrábi fiatalok támogatták meg hozzáállásukat, miután a belgrádi, niši, kragujevaci, bori és szabadkai karok is szolidaritásukról biztosították az újvidéki egyetemistákat: az utolsó információk szerint öt hazai állami egyetem 58 kara csatlakozott a fiatalok által kezdeményezett blokádhoz, de számos gimnázium végzősei is kiálltak a sorstársaik mellett. Tanáraik, professzoraik is mögéjük álltak a jövőjükért vívott harcban. De szolidaritást vállaltak velük a gazdák is, amikor ételt és italt vittek az egyetemeken tartózkodó fiataloknak. Követeléseiket támogatták az ügyvédek is, amikor pénzadománnyal segítették a kitartásukat. És nem utolsósorban a szüleik, rokonaik, testvéreik is, amikor egyként vonultak és vonulnak az utcára a 15 perces megemlékezésekre. Hogy csendjükkel alátámasszák: szolidárisak az áldozatok családjával, és felelősségre vonást követelnek az újvidéki vasútállomáson történt tragédia ügyében. Annak érdekében, hogy a jövőben ne történhessen meg hasonló eset, és olyanok vezessék az országot, akik felelős döntéseket hoznak. Egy évvel ezelőtt biztosan nem így kezdődött volna a szolidaritás nemzetközi napja alkalmából papírra vetett jegyzet. Az elmúlt időszakban azonban még annál is sűrűbben hangzik el körülöttünk a szó, mint amilyen gyakran megszólaltatja a fogalmat a modern kor. Egykoron nagyszüleink számára a szó mai formája ismeretlen volt: ők inkább a segítőkészséggel, alázatos odaadással, önzetlenséggel vagy együttérzéssel fejezték ki a lényegét, de ismerték az összetartás, a bajtársiasság és a közösségvállalás érzéseit is. Legtöbbször az embertársuk iránt érzett felelősséget jelentette számukra, amely cselekedetre sarkalja az egyént. Így említették, amikor nagymama akkor is vitt egy tál meleg levest a szomszédban nevelkedő öt gyermeknek, ha nagyapának nem jutott. Amikor a szomszéd akkor is segített megjavítani a szekér törött kerekét, ha arra a kocsira soha nem volt szüksége. Vagy amikor a kisdiák akkor is súgott a padtársának, ha végül ő kapta a karót a szigorú tanártól.