„A szöveg szeme”

Már jóval a képeket is „alkotó” mesterséges intelligencia megjelenése, sőt a digitális képszerkesztő programok elterjedése előtt foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon lehet-e hazudni egy képpel? Egy expresszív képzőművészeti látomás és egy szürrealista álomkép, egy háromszemű kubista lány és egy felhők közt repülő bohóc lehet bármilyen valószerűtlen, esztétikai értelemben nem hazudik (ellentétben a giccsel, amelynek létezésmódja a hazugság). Nem festményre, nem is a művészi fotográfiára gondoltam, amely a dokumentálás helyett a kompozíció (önmagában is kifejezés) és valamilyen szellemi többlettartalom megfogalmazása miatt fordul az „átalakító” technikákhoz (például fotografikai eljárásokhoz). Szinte filozófiai volt a kérdés, hogy a szürrealista Magritte, a belga–francia festő A képek árulása – Ez nem pipa című, egy pipát ábrázoló művén, amelyen a pipa létét tagadó felirat olvasható, vajon a kép vagy a szöveg állítása az erősebb-e. A néző megállapítja (helyesen), hogy a festményen egy pipát lát – a festő pedig a kép jelentésének részeként állítja (szintén helyesen), hogy mégsem pipát látunk. Több művészetelméleti szakmunka tárgya a kérdésben való állásfoglalás – itt csupán a rezümét közlöm: a néző valóban nem egy pipát lát, hanem egy pipáról készített festményt. Bizony, a dolgok és a dolgok képe különbözik egymástól, és a dolognál sokszor jobban szeretjük a dolog képét. Annak érdekében, hogy más legyen a mutatott kép, mint a valóság, nemcsak a művész, de az egyszerű ember is sokat áldoz. A művészt az esztétikai cél, a hétköznapi embert az illúzió vezérli (amely olykor össze is ér az esztétikummal). A kérdésem nem erre vonatkozott, inkább arra, hogy a média egyenesen stratégiájának részeként mutatja be valóságként azt a képet, amely a valóság átalakított reprezentációja. Ebben az értelemben a sajtófotó hajlandó a hazugságra, még mesterséges intelligencia sem kell hozzá, elegendő az etikai aggályok félretétele. Bármilyen kommentár nélkül gondoljunk csak két olyan fotóra, amelyik ugyanarról a tüntetésről számol be – az egyik a magasból készült, több tízezres tömeget mutat; a másikon a tömeg szélén kis csoportokba verődő embereket látjuk, akik legföljebb százan lehetnek.