A tanárok megbecsülése

„Miközben magyaráztam, az egyik diák – egy igen problémás viselkedésű fiú – hozzávágta az előzőleg kinyitott alumínium üdítős dobozát a másik padsorban ülő osztálytársához. Mindenfelé fröccsent a szénsavas lé, a két fiú pillanatok múlva már a padsorok között dulakodott. Nem mertem szétválasztani őket, nehogy később a szülők azzal vádoljanak meg, hogy bántalmaztam a gyereküket, csak azt hajtogattam »hagyjátok abba, ezzel azonnal álljatok le«. Az egyik kislányt küldtem el azonnal az igazgatóért, aki szerencsére benn volt az irodájában és rohant is rögtön, s az ő határozott hangjára abbamaradt a dulakodás. Nem tehettem mást, a dobálódzó fiú anyja ötödik óta állandóan bejár az iskolába panaszt tenni a tanárokra. Tényleg nem kell, hogy meghurcoljanak, fizikai bántalmazással vádoljanak meg. Így, harminc munkaévvel a hátam mögött nem szeretnék mást, csak nyugodt körülmények között tanítani” – magyarázta hadarva, felindulva nemrégiben a telefonba tanárnő barátnőm, aki alacsony, filigrán testalkatú, s nehéz róla elképzelni, hogy bántalmaz egy vagy két jól megtermett hetedikes vagy nyolcadikos diákot. Nem tudom, hogyan végződött az ügy, gondolom, a dobálódzó srácnak magaviseletből még véletlenül sem kerül ötös a bizonyítványába. Ez az eset jutott óhatatlanul eszembe, részben annak kapcsán, mert szombaton volt a pedagógusjogok világnapja. Érdemes idézni az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága honlapján közzétett bejegyzésből: „A pedagógusok világnapját minden évben október 5-én, a világ pedagógusai tiszteletére ünnepeljük. Ez a nap alkalmat ad arra, hogy megünnepeljük azt, ahogy a tanárok átalakítják az oktatást, de arra is gondolnunk kell, hogy milyen támogatásra van szükségük tehetségük és hivatásuk teljes körű kibontakoztatásához, valamint hogy átgondoljuk a szakma globális útját.” Az idei világnap kiemelt témája: „A tanári hangok megbecsülése: Új társadalmi szerződés felé az oktatásban.”.