A természetes butaság és a mesterséges intelligencia robbanékony elegye

Szász István Szilárd: „A természetes butaság és a mesterséges intelligencia pezsgőspoharával koccint, majd vállvetve párás tekintettel az általuk okozott társadalmi tűzijáték fénytengerébe merülnek” – írtam a véleményszerzők reflexióit összegző évértékelő írásomban. A romániai elnökválasztás első fordulója során nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom alapját adó közös hiedelmeink alapjaiban rendültek meg, az intézményekbe vetett bizalom mintha végérvényesen összeroppant volna egy széles társadalmi réteg szemében. Pedig a Yuval Noah Harari által interszubjektív valóságoknak nevezett dolgok, mint például az intézmények – amelyek azáltal jönnek létre, hogy az emberek teremtő képzeletük, közösen lefektetett szabályok, normák, tulajdonképpen közösen osztott hiedelmek révén létrehívják azokat – a jelenlegi társadalmunk alapját biztosítják. Jól szervezett egészségügy, oktatás, kultúra, gazdaság, tudomány stb. nélkül nem beszélhetnénk modern társadalomról. A megfelelő tájékozottság, információ hiányában a természetes butaság térnyerése figyelhető meg, amely a társadalmi együttélésre káros, újfajta hiedelmeket terjeszt és a társadalmi háló stabilitását biztosító kötelékeket számolná fel. A tudományos ismereteket sutba vető, a politikát megvető, a sajtó munkatársait lenéző és hazugsággyárosoknak tartó, a vallási nyelvezetet kisajátító, de azt pszeudovallássá degradáló, háborgó tömeg az együttélést biztosító – igencsak kritikára és megújulásra szoruló, de mégiscsak valamiféle stabilitást nyújtó – rend felszámolásával fenyeget, amikor sarlatánok és kuruzslók kezébe adná a hatalmat. A politika és a hatalom valódi reformra szorul, de a keretek és játékszabályok felrúgása súlyos ostobaság, ami nem számol a mindenkire visszaható, romboló, végzetes következményekkel.