A történelem vizeiben – Veli Bej fürdő legendája

A budapesti Irgalmasok Veli Bej fürdő nemcsak a főváros egyik legkülönlegesebb termálfürdője, hanem a történelem élő emlékműve is. Az 1570-es években épült, amikor Magyarország egy része az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt. A török hódítók számára a fürdők nem csupán tisztálkodási helyek voltak, hanem a vallás és közösségi élet központjai is. Az iszlám kultúrában a rituális tisztálkodásnak szent jelentősége van, így a fürdők szakrális térként is működtek. A Veli Bej fürdő a Budai Pasaság korában jött létre, és a hódoltság korának egyik legnagyobb török fürdőjévé vált. A fürdőben összesen öt különböző hőmérsékletű medence található, amelyek középpontjában a klasszikus török medence áll, körülötte pedig négy kisebb, eltérő hőfokú fürdőmedence helyezkedik el. A fürdő emellett számos modern szolgáltatást is kínál: pezsgőfürdő, szauna, gőzkabin, és különféle masszázs szolgáltatások állnak a látogatók rendelkezésére. A fürdő nemcsak történelmi jelentősége miatt különleges, hanem rejtélyes történetek is övezik múltját. Az egyik ilyen kevésbé ismert legenda az építéséhez és titkos alagútrendszeréhez kapcsolódik. A török hódoltság idején, a fürdő építésekor nemcsak az oszmán építészet lenyűgöző elemei kerültek kialakításra, hanem egy földalatti hálózat is. Az elbeszélések szerint ezek az alagutak stratégiai célt szolgáltak: menekülési útvonalként és titkos raktárként használták őket. A török pasák a fürdő közelében lévő alagutakon keresztül tudtak eljutni biztonságosan a palotájukba, illetve a város más fontos pontjaira.