A varrói vikinguniverzum elevenedik meg a színpadon

Valahol távol, a zord északi fjordok eldugott szegletében egy magányos faipari munkás – talán a skandináv Eder mester – üres óráiban ismeretterjesztés gyanánt faipari alapismeretekről mesél a gyerekeknek. De már ő maga is unja a száraz tananyagot, a szerkezettel, felépítéssel, kémiai tulajdonságokkal kapcsolatos jellemzők felmondását, helyette – hol egy erőszakos kőrisfa bunkó, hol egy megbolondult toronyóra, hol a csöpögő vízcseppek hatására – sokkal szívesebben mesél a maga teremtette figurák kalandjairól. Különböző karakterek ezek a lények, nem csoda, hisz más-más fából faragták mindegyiket. Fantáziavilágának hőse a mocsári hamvas szederből készült lakkaszörpre szomjazó, vikingfaló Kalle troll, a lankadatlan kíváncsiságával egy egész város életét felforgató, és mindenki hasába lyukat beszélő, „lébenkanál természetű” óratörpe, Eino, és Jesper, a bátor kis hablegény, akinek azonban zsenge életkorából adódóan „száján szavak helyett csak érthetetlen bugyborékolás ment ki”. Útjukat is furábbnál furább szerzetek keresztezik: Mökki, a goblin, a morgós Jukka Pekka, az óratörpék öregapja, a rák, kinek neve Kierkegaard, és aki azt hiszi, hogy „minden embert gyötör a kergekór.” Valójában azonban szinte mindannyian Varró Dániel képzeletének szüleményei, A szomjas troll című skandináv ihletésű verses mesefüzér szereplői. A 2018-ban könyv formájában megjelent viking bestiáriumból most Cseri Hanna rendezésében, Teszárek Csaba egyszemélyes bábjátékában készült előadás, amelyet augusztus 31-én mutattak be a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában. Varró Dániel bájjal és derűvel átitatott szövege tele van fürge rímekkel, zenei dallamokkal, lehengerlő humorral, amelyet elegánsan fűz össze a kultúrtörténeti és mitológiai utalásokkal, Homérosz, Shakespeare, Andersen, Grimm, vagy épp Lázár Ervin univerzumával. A mesés versek történetvezetése a klasszikus népmesei elemekből építkezik, a különböző szereplők egymás történeteiben újra felbukkannak, keresztezik egymás életét. Varró a tőle megszokott lazasággal ötvözi a klasszikus elemeket a szlenggel, miközben szövege tele van irodalmi utalásokkal. Dániában, ahol a kis hablegény nővéreit tartja fogva a király, „rendszerint valami bűzlik”, míg az óratörpe kalandozásai során elvetődik egy erdőbe, ahol hét másik törpe mellett talál menedékre, és kénytelen-kelletlen, de végül ő maga is beáll bányásznak. A kis hablegény története egyértelmű Andersen-parafrázis: Jespert, a legkisebb fiút a hat nővére („név szerint Gertrúd, Gréta, Freja, Frida, Jutta, Jütte”) „soha nem vitte magukkal, amikor énekükkel hajósokat mentek csalni a halálba.” A hableányok egy napon azonban nem tértek haza, így Jespernek, aki még beszélni sem tud rendesen, útra kell kelnie, hogy megkeresse őket. A varrói vikinguniverzum a maga teljességében elevenedik meg a színpadon: Hoffer Károly látványvilága hasonlóan Varró Dániel nyelvi játékához folyamatos meglepetéseket tartogat. A troll egy hátizsák képében jelenik meg, ogrék, orkok lehetnek akár szerszámok is, a fahasábok törpökké alakulhatnak, a fiókok pedig városokká. Több műfaj, a bunraku, az asztali bábjáték, a tárgy- és árnyjáték keveredik ebben az előadásban. Hogy összefűzzék a könyvben szereplő három mesét, szükség volt egy kerettörténetre, így született meg a magányos ácsmester, a mesélő karaktere. Nemcsak a különböző bábjátékok közötti gyors váltás jelent komoly kihívást, de a monológ-párbeszédek folyamatos váltakozása és a különböző karakterek hangi megjelenítése is, azonban Teszárek Csaba tökéletes precizitással vált egyik helyzetből a másikba, játéka egyszerre szellemes és ironikus, magával ragadóan laza és szuggesztív. A szomjas troll bár gyerekelőadás, sokkal inkább valódi családi élmény: hasonlóan a szerzőhöz, Teszárek Csaba is olyan gyermeki lélekkel megáldott mesélő, aki nemcsak a kisebbeket és a fiatal generációt képes megszólítani, de a felnőttekkel is el tudja hitetni, hogy kortalanok.Varró Dániel: A szomjas troll. Rendező: Cseri Hanna. Budapest Bábszínház, Ország Lili Stúdió. 6 éves kortól.Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/36. számában jelent meg szeptember 6-án.