A véletlenről meg a szükségszerűről: ki ölte meg R. Miklóst?

Vannak olyan történetek, amelyeket újra és újra el kell mesélnünk. Mert fontosak. Mert egy közösség, nép, nemzet alapvető értékeiről, normáiról, azok csorbulásáról és (jobb esetben) visszavívásáról mondanak el valami lényegeset, amivel kapcsolatban újra és újra meg kell fogalmaznunk a magunk viszonyát, s át kell rajzolnunk a kollektív énképünk körvonalait. Időnként a történetmondót az is ösztönözheti, hogy bár úgy tűnhet, semmi új a nap alatt, a kiválasztott történet körül annyi az interferencia, a sunnyogás, a ködösítés, az újbeszél, hogy önmagában az egyértelmű fogalmazás is képes újraírni a históriát. Ács Dániel, a 444.hu újságírója Radnóti Miklós halálának történetét mondja újra a 21. század közönségének – nyolcvan évvel az abdai tarkólövés után. A Nem tudhatod (alcíme: Egy tarkólövés meghamisítása) tulajdonképpen riportkötet, amely ügyesen, de mértéktartóan használja fel a műfaj mai trendi formai változatainak a kellékeit. Bár a könyv gerincét nyilvánvalóan Radnóti Miklós magyar költő magyar társadalomból való kirekesztésének és meggyilkolásának a krónikája alkotja, mellette-körülötte felépül legalább két izgalmas kerettörténet. Ez a három, újra és újra kapcsolódó szál krimiket és thrillereket idéző izgalmakat kínál. Van itt minden: ellopott kézirat, rejtélyes haláleset, titkosszolgálati játszma, eltussolás, gyilkosság, tanúk, túlélők és elsétáló elkövetők, konspiráció – meg persze történelmi háttér, irodalom- és kultúrtörténeti tabló, lélektani kórképek. Ebben az értelemben a riporteri munka, a kirakós darabjainak az összeállítása, a narráció felépítése nyomozói munkának felel meg. A szerző javára írandó, hogy ez a nyomozói munka nem külsőségekben jelenik meg, hanem intellektuális kihívásként olvasódik. Ács Dániel végig a háttérben marad, jelenléte leginkább abban nyilvánul meg, felhasznált, illetve megszólaltatott forrásai közül kinek adja át éppen a szót, merre tekeri, hurkolja az elbeszélés fonalát.