A világ elitjébe tartozik, mégis egyre nehezebb helyzetben a magyar édesség

Miközben a magyar kézműves csokoládék a világ legjobbjainak számítanak és sorra nyerik a rangos nemzetközi megmérettetéseket, a Magyar Csokoládé és Édesség Szövetség megkongatta a vészharangot. Az édesipari kis- és középvállalkozások érdekképviselete szerint ha meg akarjuk menteni a hazai csokoládémanufaktúrákat, elkerülhetetlen a kormányzati beavatkozás. A kakaóbab ára az elmúlt évben megháromszorozódott, a rezsiköltségek az egekben, így ezeket egyre nehezebben termelik ki a zömükben családi tulajdonban lévő vállalkozások. A csokoládé története Latin-Amerikában kezdődött valamikor a Kr. e. 2000-es évek környékén, alapanyagát, a kakaót a maják Isten ajándékának tartották. Kakaóbabot először 1528-ban Hernán Cortés spanyol hódító hozott Európába, keserű íze miatt eleinte inkább gyógyszerként, mintsem finomságként tekintettek rá. A korabeli leírások alapján ugyanis jótékony hatással van többek között az immunrendszerre és a termékenységre, de segíti az emésztést és fokozza a szellemi teljesítőképességet is. Majd amikor egy mexikói apáca a keserű kakaót mézzel, fahéjjal és nádcukorral ízesítette, az immár valóban édes édesség népszerűsége rohamosan növekedni kezdett. Mígnem John Stevens 1706-ban kiadott szótárában a csokoládé címszó alatt már csak ennyi állt: „Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra.” Az első európai csokoládégyárat 1728-ban az angliai Bristolban, míg Magyarországon a pesti Szentkirályi utcában 1883-ban építették fel. Utóbbi Stühmer Frigyes nevéhez fűződik, aki mellett sorra tűntek fel az édességgel kapcsolatba hozható hazai nevek, akik közül a legismertebbek Kugler Henrik, Gerbeaud Emil, Hauer Rezső, Julius Meinl és a Stollwerck testvérek voltak.