A virágok nem segítenek

Bizony nem segítenek, árválkodjanak akár a szlovákiai gimnáziumban történt késelés, akár a magdeburgi karácsonyi vásáron történt támadás helyszínén, de évekre visszamenőleg sorolhatnánk még számos helyet, ahol tömeggyilkosság, késelés és más vérlázító bűnügy történt, a virágok pedig ellepték a bűntettek helyszínét. Csak éppen semmi sem változott. A korábbi bűntettek elfelejtődtek, s jött helyettük másik. S még mindig Európában vagyunk. Most éppen azokat „kergetjük”, akik bombariadóval fenyegettek meg sok száz iskolát. S ki tudja, mi jön még. Nos, semmiképpen sem a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, ahogyan a francia forradalom hajdani álságos filozófusai, politikusai ígérgették. Ugyan ki merné állítani, hogy ez idő tájt a Földön szabadság, testvériség és egyenlőség lenne? Szerintem senki, pedig az ígéretek óta sok-sok év eltelt. A virágok maradtak a bűntettek és a véres események helyszínén, a többi néma csend. A minap jöttem vissza Bajorországból, a nagy német birodalom szépséges „szigetéről”. Ahol amúgy pár napja éppen történt egy halálos késelés, s ahol a pályaudvar környékén éppúgy nyüzsögnek a dologtalan fiatalok, mint ahogy évek óta már szerte Európában. Ezek a fiatalok láthatóan semmit sem csinálnak, csak úgy lézengenek, s persze láthatólag nem németek, viszont nem is dolgoznak, csak úgy vannak, ténferegnek. Szabadság van a világban, nem tilos őgyelegni sehol, a pályaudvarok környékén sem, mégis eszébe jut az embernek, hogy ugyan mit csinálnak ezek az életerős fiatal férfiak ott? Miből élnek? Honnan jöttek? Nem tudni. Vannak és kész. Ami viszont nincs, s cseppet sem csak Németországban, hanem szerte Európában és nyilván még sok más helyen, az a rend. Melyet immár évek óta nem sikerült megteremteni, pedig Angela Merkel megmondta: Wir schaffen das! Azaz: Megcsináljuk! Nem csinálta meg, majd lényegében el is tűnt a politikából. S nem is csinált meg semmit, a migránsokkal való békés együttélést végképp nem.