Adjatok fegyvert, vagy atomháborút kezdünk! – Újabb lépés az ukrán “béketerv felé” (Videó)

Az ukrán elnök csütörtöki EU-csúcson tartott beszédének talán legizgalmasabb mozzanata az volt, hogy kijelentette: országa kész atomfegyvereket előállítani, ha a szövetségeseik nem fegyverzik fel őket kellőképpen. Csodás, békepárti nyilatkozat. A kérdés már csak az, hogy hol és hogyan kívánja ezeket bevetni, ha tényleg megtennék?Az ukrán elnök “béketervéről” már beszámoltunk (bővebben ITT). Ennek egyik pontja az volt, hogy a NATO helyezzen el egy Oroszország elrettentésére alkalmas haditechnikai rendszert Ukrajna területén, az erről szóló pontban volt még egy titkos záradék is, amit kizárólag az USA-val, az Egyesült Királysággal és Olaszországgal osztottak meg, csütörtökön azonban egy kicsit közelebb kerültünk ahhoz, hogy megtudjuk, mit tartalmaz ez a záradék (vagy, hogy megtudjuk, mit szív az ukrán államfő). Zelenszkij ugyanis kijelentette, hogy amennyiben nem kap megfelelő katonai segítséget, amennyiben az ukrán hadtesteket nem szerelik fel neki megfelelő módon a szövetségesek, úgy országa heteken belül képes atomfegyvert előállítani. Az egy másik kérdés, hogy a nukleáris fegyverek előállításával az atlantista felfogás szerint kizárólag latorállamok fenyegetőznek, efelett most haladjunk is el. Íme az ukrán elnök beszéde: Maga a fenyegetés már önmagában is abszurd, tekintve, hogy az orosz nukleáris doktrína szerint minden atomfenyegetésre atommal válaszolnak, vagyis, ha az ukránok készítenek is egy csinos kis robbanófejet, azzal azt érik el, hogy néhány tucat kissé felturbózott Iszkander repül Kíjev felé, azt azonban érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen fegyverek kerülhetnek szóba ukrán oldalról. Egy klasszikus értelemben vett nukleáris robbanófej elkészítése hetek alatt semmiképpen sem sikerülhet. Jó példa erre Irán, akik évtizedek óta próbálkoznak vele és (állítólag) még mindig nem áll rendelkezésükre hasonló fegyver. Így tehát a fenyegetés két lehetséges opciót hordoz magában. Az első alapján Ukrajna már rendelkezik atomfegyverrel, esetleg a háború előtt is rendelkezett. Ez esetben vagy egy szovjet időkből ott maradt és rejtegetett rakétáról lehet szó (kis érdekesség: 1952 és 1994 között közel három tucat atomrakétát “vesztettek el” a nagyhatalmak, ezek tartózkodási helye ismeretlen). Vagy pedig később kaptak egyet valamelyik szövetségesüktől, lásd titkos záradék. Ez persze még csak összeesküvés-elmélet, és hatalmas lépés lenne az eszkalációs lépcsőn, de mint minden konteo, ez sem zárható ki teljesen. Van azonban egy könnyebben előállítható, szinte házilag barkácsolható verziója is a nukleáris fegyvereknek, az úgynevezett piszkos bomba. Ezek robbanóereje nem kifejezetten nagy, azonban rendkívül sugárzó végterméke hatalmas károkat okozhat a bevetés helyszínén. Nem kell hozzá semmi, csak némi sugárzó hulladék, amit bármelyik atomerőművekkel rendelkező ország kitermel magának. Egy ilyen piszkosbomba célba juttatása azonban további kérdéseket vet fel. Lehetséges, hogy végül sikerül megnyerniük az engedélyt a német Taurus rakétákra, amik kis átalakítás után hordozói lehetnek egy ilyen pokolgépnek, de sokkal valószínűbb az, hogy a háború óta már többször bevetett, Oroszország területén tevékenykedő diverzáns csoportok juttatnák célba. Ezúttal nem filozófusok lányát meggyilkolva, hanem radioaktív temetővé téve Moszkva-külsőt. Az orosz válasz erre természetesen egy atomcsapás lenne Kijevre, Lembergre, és Odesszán kívül tulajdonképpen minden nagy városra. Mert ugyebár a mainstream hírfogyasztó emlékezete véges, ki fog pár nap múlva azzal törődni, hogy az ukrán elnök atomfegyverrel fenyegetőzött. Ha azonban Ukrajna megmaradt területén, egy eldugott, stratégiailag kevésbé fontos részén (Mondjuk Beregszászban) felrobban egy hasonló szerkezet, akkor az egy tökéletes vörös posztó, amire hivatkozva kijelenthető, hogy lám az őrült Putyin atomfegyverhez nyúlt, kedves Nyugat adj nekünk is, sokat, esetleg a NATO üzenjen hadat. Igen, ez atomháborút eredményezne, dehát, kit érdekel, ha elpusztul a világ, legalább elmondhatjuk, hogy győztünk… Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko.