Amatőrök, diplomaták, titkok, megoldások – diplomácia a diplomácia mögött

Talán sokaknak ismerős lehet a Tom Hanks főszereplésével játszódó film (Kémek hídja), amelyben Hanks amerikai ügyvédként a hidegháború titkosszolgálati játszmáinak középpontjába kerül. Végül a se nem hírszerző, se nem diplomata főhős segítségével egy amerikai pilóta kiszabadul a szovjetek kezei közül. A másik kiváló filmben, a Tizenhárom nap – az idegháborúban egy újságírón keresztül oldja fel Kennedy elnök és Hruscsov főtitkár a kiélezett kubai rakétaválságot. Samu Tamás Gergő írása.Nagyon jó példák ezek arra, amikor nem formális politikai szereplők közvetítenek államok között, és nem a hagyományos diplomáciai csatornát, vagy titkosszolgálati eszközöket használnak konfliktusok megoldására. Manapság, amikor George Soros NGO-i (nem kormányzati, civil szervezetei) politizálnak mindenféle társadalmi felhatalmazás nélkül, és befolyásolják egy adott ország közvéleményét, akkor a felelős kormányok és parlamentek törvényt hoznak a helyzet rendezésére. Ilyen jogszabályok vannak hatályban többek között Grúziában, Oroszországban, és hasonló van az Egyesült Államokban is. Ezek leginkább az olyan nagyra becsült átláthatóságot hivatottak elérni. Nem tiltanak és nem korlátoznak semmit. Csakhogy nem minden esetben beszélhetünk külföldi érdekek képviseletéről, amikor diplomáciai tevékenységet végeznek nem kormányzati személyek és szervezetek. A közvélekedés szerint a diplomácia szigorú szabályok és protokollok szerint működik, ahol minden egyes félszónak külön jelentése van, és minden hivatalos diplomáciai dokumentumot ezerszer átgondolnak, kielemeznek. Minden egyes apró részletnek jelentősége van. Ez súlyos kötöttségeket jelent, és korlátozza a diplomáciai tevékenység működését. Ezért is alakult ki a diplomácia második csatornája, amikor hivatalos funkció nélküli, formális legitimitással nem rendelkező személyek végeznek diplomáciai munkát jóval kevesebb kötöttséggel. Nem gátolják őket a politikai vagy alkotmányos hatalom, ezért majdnem hogy következmény nélkül kifejthetik saját álláspontjukat a közösségüket érintő kérdésekben. Nem kell attól tartaniuk, hogy ha nem népszerű álláspontot képviselnek, akkor legközelebb nem választják meg őket. Azonban ezáltal befolyásolási képességük is jóval kisebb, mint a hivatalos szereplőknek. Talán az egyik legelső példa két szemben álló fél egymáshoz közelebb hozásához a Dartmouth Konferencia, amelyeket 1960 óta rendeznek meg, és a bipoláris világ két vezető hatalmának prominens szereplőit – tudósokat, akadémikusokat, ügyvédeket, stb. – tömörített. Köztük olyan személyek is voltak, akik később politikai szereplővé váltak, mint például Jevgenyij Primakov, vagy a másik oldalról Harold Saunders. A résztvevők a konferenciákon megvitatták a két ország közötti problémás kérdéseket, akár a megoldási lehetőségekről is eszmecserét folytattak, és túl érzékeny témákat is feszegethettek. Ilyen érzékeny téma volt, amikor izraeli és palesztin szereplők Jeruzsálem felosztásának pontos tervét készítették el. Ha erről a témáról nyilvánosan zsidó vagy palesztin tisztviselők egyeztetnek, akkor saját oldaluk keménymagja biztosan árulónak bélyegzi őket. A civil prominens szereplők ezt megtehették, hiszen felhatalmazás és elszámoltatás nélkül dolgozhatnak, mégis valamelyest átérezhették, hogy milyen módon lehetne közös döntésre jutni a megosztott város ügyében. Mindkét oldal civil vezetői jelentették az állami vezetőknek a következtetéseket, és így jelentős befolyással voltak a döntéshozókra. Fontos, hogy csak a kezük alá dolgoztak, és nem helyettesítették a formális diplomáciát. Harmadik fél bevonása is javíthat a két fél közötti konfliktus, vagy akár háború megoldásában. Adam Curle brit akadémikus a béketeremtés elméleti tudományával foglalkozott a világ legjelentősebb egyetemeinek katedráin. Nyugdíjba vonulása után rátért a gyakorlati megvalósításra: Nigéria és Biafra között folyamatosan ingázva közvetített a két fél között. De nem csak postás volt, hanem saját javaslatokat is letett az asztalra. Jimmy Carter is hasonló szerepet tölt be elnöki megbízatásának lejárta után. Mindenféle hivatalos pozíció nélkül közvetít háborús felek között, azonban mint a nyugati világ legfontosabb államának volt elnöke, bárhová bebocsátást nyerhet, és széles körben elismert békepártisága miatt mindenhol örömmel fogadják. Az oslói megállapodások mögött is kezdetben nem kormányzati szereplők kezdték meg a munkájuk. Kezdetben az Oslo-csatorna nem hivatalos, de befolyásos izraeli és palesztin közösségeket vont be, akik Norvégiában jöttek össze megbeszélésekre. Ennek az erőfeszítésnek a sikere 1993-ban az Alapelvek Nyilatkozatáról folytatott titkos tárgyalások fórumává fejlődött, amikor hivatalos tárgyalási mandátummal rendelkező képviselők csatlakoztak a csoporthoz. Richard Holbrooke, aki akkoriban az Egyesült Államok ciprusi különleges koordinátoraként tevékenykedett, egy hasonló erőfeszítés élén állt Cipruson. Holbrooke a norvégiai oslói Nemzetközi Békekutató Intézettel együttműködve ciprusi, görögországi és törökországi üzletemberek csoportját hívta össze az együttműködés konkrét formáinak kidolgozása érdekében. Ennek a folyamatnak a célja a tárgyalási lehetőségek javítása, valamint a bizalom fejlesztése volt, és nem utolsó sorban a két ciprusi közösségi együttműködési előnyeinek bemutatása volt. A harmadik fél által szervezett találkozók egyik célja, hogy megváltoztassák a másikhoz való viszonyt, hozzáállást. Céljai a negatív sztereotípiák lebontása, és annak megértetése, hogy nem csak „mi” szenvedünk egy konfliktusban, hanem „ők” is. Az „ellenséggel” együtt lenni a reggelinél, magukon a megbeszéléseken és éjszaka a bárban kicsit más kontextusba helyezi a konfliktust. A Mercy Corps Kelet-Koszovói Stabilizációs Programja az etnikumok közötti mezőgazdasági piaci kapcsolatokat alakította ki, amelyek új üzleti lehetőségeket biztosítottak a szerbek és az albánok számára. Grúziában és Dél-Oszétiában a közös üzleti vállalkozások és más, konfliktusokon átívelő projektek elősegítették az egymásrautaltságot és a békéhez fűződő érdemi érdekek kialakulását. A résztvevők közvetlen zaklatásnak, megfélemlítésnek és néha erőszaknak vannak kitéve az elutasítók, a keményvonalasok és saját kormányaik részéről. A politikai hatóságok egyéb, kevésbé nyílt, ellenséges bürokratikus lépései – beleértve a vízumok és engedélyek megadásának elmulasztását, valamint a kapcsolattartást tiltó törvények betartatását – megnehezítik a részvételt. A nem hivatalos közvetítők feloldhatatlan konfliktusokhoz való hozzájárulása korlátozott, és gyakran közvetett. Az eredményeket azonban nem szabad pusztán az első tárgyalási szakasz látható hatásai alapján értékelni. A nem hivatalos közvetítés akár meg is változtathatja mindkét oldalon a politikai kultúrát, fogékonyabbá téve a feleket a tárgyalásokra. Egyetlen közvetítési folyamat sem oldhat meg mindent. Különféle konfliktusközvetítő eljárásokra van szükség ahhoz, hogy kezelni lehessen a konfliktusokat. A második csatornás diplomácia önmagában nem csodafegyver, de segíti a problémák megoldását. Örökös megoldást sem jelent, hiszen láthatjuk, hogy az azeri-örmény konfliktus is jegelve lett hosszú évekre, majd amikor az azeriek elég erősnek érezték magukat, akkor borítottak mindent. Hasonló programokat mi is láthatunk környezetünkben. Éppen ezért óvatosan kell kezelni ezeket a módszerek, hiszen láthatjuk, hogy a megbékélés két nemzet között csak akkor lehet tartósan sikeres, ha mindkét fél nyitott erre. Máskülönben az ilyen programok csak az egyik fél elaltatását szolgálják, és a status quo bebetonozását érik el vele, ami alapja lehet egy később kirobbanó újabb konfliktusnak, hiszen ilyenkor az egyik fél valójában nem elégedett. Vezető kép: Richard Holbrooke, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete, jelenleg Hillary Clinton demokrata párti szenátor és elnökjelölt külpolitikai fõtanácsadója és magyar származású felesége, Kati Marton újságíró 2008. január 8-án interjút ad a Magyar Távirati Iroda Zrt. újságírójának egy budapesti szállodában. Kati Marton abból az alkalomból érkezett a magyar fõvárosba, hogy magyar nyelven is megjelenik Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot címû könyve. MTI Fotó: Földi Imre.