Amit a cégekért szabad, azt a dolgozókért nem – kiránthatják a szőnyeget az európai minimálbér alól

Komoly veszélybe került a hosszú évek alkudozása után uniós szinten 2022-ben, erősen kilúgozott formában elfogadott, Magyarországon eddig csak nyomokban alkalmazott európai minimálbér irányelve. A direktívát még 2023-ban támadta meg az Európai Unió Bíróságán (EUB) Dánia, mondván, az Európai Unió (EU) túllépi a hatáskörét azzal, hogy beavatkozik többek között a tagállamokban fizetett piaci munkabérek megállapításába, a dolgozók szervezkedésébe vagy éppen a sztrájkjog alkalmazásba. Idén januárban azzal romlott tovább az európai minimálbér intézményének helyzete, hogy az EUB döntését előkészítő indítvány – mérlegelve a Dánia által indított, majd később Svédország által is a nevére vett kereset és az uniós jog viszonyát – a direktíva megsemmisítését javasolja. A bíróság döntése a következő hónapokban várható. Habár a közelmúltban már jobbára sikerült eloszlatni azt a tévhitet, hogy az európai minimálbér valamifajta Unió-szerte azonos összegben megállapított legkisebb fizetés lenne, azért érdemes még egyszer átvennünk, hogy mire jó a hivatalosan Megfelelő minimálbérek az EU-ban nevet viselő irányelv, és mire nem. Kezdetben egyébként munkanevén tényleg „európai minimálbérnek” hívták a kezdeményezést, amelyet az Európai Bizottság (EB) először 2019-ben hivatalba lépett elnöke, Ursula von der Leyen vett fel programjába, s eleinte a kezdeményezői oldal látszólag komolyan is gondolta az olyan referenciaértékeket, mint hogy fixen az adott ország bruttó médiánbérének 60 százalékában kerüljön meghatározásra a legkisebb kereset. Az elmúlt ciklus politikai kompromisszumai nyomán ez végül addig puhult, hogy direktíva neve is kissé megváltozott, és a 60 százalékos index is lekopott róla. .