Anglia bemutatja, hogyan néz ki egy rendes rendőrállam

Bámulatos, hol tart már a jogállam a fejlett nyugaton. Angliában listázzák és házkutatásokkal zaklatják azokat, akik ugyan törvényt nem sértettek, alakzatot nem valósítottak meg, tényállást nem merítettek ki, csupán csak nem megfelelő szavakat használtak egy önfeledt pillanatukban. Ez pedig arrafelé elég ahhoz, hogy az állam meginduljon és nevelő célzattal bemutassa a polgárnak: jobb kussolni.Az állam és az állampolgár közti megfelelő (látó)távolság a polgári demokráciák egyik ismérve. Hogy az előbbi lehetőleg minél inkább kimaradjon a dolgainkból, az ún. személyközi interakciónkhoz annyi köze legyen, hogy némely esetekben százalékokban kifejezhető adót fizetünk utána. Meg ne üssük agyon egymást. Azt annyi. Amikor az állam elkezd beleszólni, kereteket, normákat előírni a szomszéddal való beszédmódhoz, majd mindezt számon is kéri, sőt, kikényszeríti a helyesnek vélt viselkedést, az mindközönségesen diktatúra. Mert az állam olyan területen jelenik meg, ahol semmi keresnivalója nincs: a hálószobában, a kertkapu mellett, a sarki közért előterében. A rendőrállamba vezető út természetesen jó szándékokkal volt kikövezve. Mindenféle kékharisnyák és muciológusok aggódtak, hogy valahol valakik esetleg illetlenül viselkednek, amivel másokat megbántanak, ezért felhatalmazták az államot az állampolgár megnevelésére. A nevelés eszközének pedig a zaklatást rendelték: a házkutatást, az előállítást, a munkahelyről történő kirúgást és a listázást. Minden olyasmit, amivel szüleink a ‘70-es és ‘80-as években találkozhattak, amennyiben nem voltak rendes kommunisták. A keretes szöveg maga az úgynevezett NCHI, ami arra hivatott, hogy a hülye angolokat, az angol hülyéket igazgassa a hétköznapokban. Hogy ne csak arra ügyeljenek, hogy ne sértsenek törvényt, hanem inkább meg se szólaljanak, hiszen sosem lehet tudni, mi sért éppen másokat. A muciológusok és kékharisnyák minden nap találnak újabb és újabb védendő csoportokat és tiltott szavakat.  Az NCHI persze nemcsak a politikailag és ideológiailag nem komilfó beszédmódot hivatott büntetni, hanem átlagos és normális társadalmakban mindennapos konfliktusokat emel állami szintre, azokba avatkozik be. Olyan, teljesen abszurd jelenetekkel gazdagítva a világot, mint mikor azért kopogtat a rendőrség és tart házkutatást, mert senkihelyettes kettő Karen megjegyzést tett a szomszéd harapós kedvére és szóvá tette, hogy a párhuzamos parkolás nem úgy néz ki.  És még bunkónak sem kell lenni ahhoz, hogy a rendőrség megjelenjen, elég annyi, hogy valaki megsértődjön valamire. Lényeg az, hogy mindenki azonnal rendőrt hívjon, ha nem kapja meg a megfelelő szeretetet és elismerést, a muciológusok által számára meghatározott társadalmi kreditet. Mindenki feljelentő és mindenki feljelentett, az állam pedig nemcsak a minden pofon mellé állít rendőrt, hanem a szavak mellé is.  A megboldogult NDK-ban csak a társadalom fele volt beszervezett ügynök, Angliában elérték a 100 százalékot. Bárki feljelenthet bárkit ellenforradalmi tevékenységért, a rendőrség meg rögtön kiszáll és intézkedik. Törvényt sem kell sérteni hozzá, elég az, ha a másik fél nem rajong érted, nem dicséri meg a frizurádat és nem biztosít arról, hogy dehogyis vagy dagadt. Rögtön mehet a feljelentés. Az állampolgár meg majd megtanulja, hogy a legjobb az, ha üres tekintettel, lehajtott fejjel közlekedik és meg sem szólal. Ahogy az angszocban elő van írva neki.