Áradás, kánikula, aszály, silány élelmiszerek, klímahiszti – Mindnek ugyanaz az ellenszere

Nagy szerencsénk van az időjárással. Az emberek aktív emlékezete általában elég rövid, de annyira azért nem, hogy ne emlékeznének rá, alig két hete micsoda kínlódást okozott a kánikula és a szárazság. A gazdák pláne emlékeznek rá, ahogy minap még tapogatták a vízhiány miatt hetven centis, elszáradt kukoricájukat. Erre most zúdul ránk az irgalmatlan mennyiségű víz, és azon szűkölünk, hova tegyük a szűkre betonozott folyóinkban, és nehogy óriási árvíz legyen belőle. Meg vagyunk szeppenve, mert érezzük, hogy két hét alatt két teljesen ellentétes természeti erőnek vagyunk kiszolgáltatva. Pedig van rá gyógyszer. Az oldalirányú vízkivezetésnek, a táji vízmegtartásnak és a hozzá kapcsolódó ártéri gazdálkodásnak az anyagi, pénzügyi és jogi szükségletei, valamint a hihetetlenül szerteágazó hasznos hozadékai egy külön cikket is megérdemelnének – írtam két hete. Ez az a cikk.Az Alföld sivatagosodása által érintett gazdák, a témában elmerült szakemberek, mérnökök és lelkes természetvédők évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy növekszik a baj, ám a legutóbbi időkig még volt annyi tartaléka a természetnek, hogy ez ne tűnjön föl a széles tömegeknek. Az utóbbi két évben kaptunk annyi ingert, hogy immár nemcsak a téma elhivatott szószólóinak, hanem jóval többeknek feltűntek a fokozódó szélsőségek. Ezzel együtt talán azt is egyre többen értik, hogy ami történik, az nem sorscsapás, hanem jelentős részben saját magunk által okozott baj. A vészharangot kongató gazdák, mérnökök és természetvédők hál’ Istennek nem olyan kiállhatatlan figurák, hogy csak a negatívumokkal foglalkoznának, hanem átfogó megoldási javaslatot lóbálnak a kezükben. Megoldást elvi, tervezési, kivitelezési és működtetési szinten egyaránt. Ez a javaslat pedig olyan hihetetlenül sokrétű hatással járna, illetve járhatna, hogy azon végignézve irracionálisnak tűnik a nem megvalósítása. A jelenlegi, megbillent helyzetben klímaügyi cél mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, és természetvédelmi cél élhető állapotba visszajuttatni a tájat, miközben fenntartható művelés alatt áll. Ez a konzervatív elgondolás profitmaximalizálás helyett életmaximalizálásra törekszik, amely a pénzügyi hasznot is magával hozza – akár többet, mint a nyers profithajkurászás. Mindez abban a szemléletben gyökerezik, hogy az ember nem rövidlátóan kizsigereli a tájat, hanem annak működéséhez igazított beavatkozással gazdagítja, és a keletkező többletet veszi el, nem felélve, hanem fenntartva a természeti erőforrásokat. Az elmélet után tehát ott a bizonyított gyakorlat. A vizes tájgazdálkodás az irányított vízkormányzáson alapul – ellenőrzött vízkivezetést és tározást jelent a tájban, természetes mélyedésekben, laposokban, tocsogókban, ahol be tud szivárogni a talajba, a talajvízkészleteket feltöltve, továbbá az erdők és a növényzet, valamint a párolgás révén a légkör is helyben tárolják a vizet. A táji víztározáshoz szükséges régi medrek túlnyomó része máig megvan, használhatóak, és az időszakos elárasztásukat legritkább esetben akadályozza az infrastruktúra, tehát az eredeti ártérben lévő utak vagy épületek. Ahol esetleg már nem használható a régi meder, ott mesterségesen is előállítható a kívánt helyzet, a természethez igazodó elvet követve. Az elv és módszer ugyanígy alkalmazható lenne a Duna, a Dráva és bármelyik kisebb folyónk völgyére, ha valaki elvégezné azt a rendkívüli munkát, amelyet Koncsos László mérnök megtett a Tisza ügyében. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt is bemutatott terv és módszer meglepő pozitív dominóhatást indíthatna el. Erdő, legelő és víz békés harmóniában, gazdasági hasznot hajtva (fotó: agroinform.hu) Mindennek persze vannak elkerülhetetlen szükségletei: módosítani kell, illetve rugalmasabbá kell tenni az agrártámogatási rendszert, a jogszabályokat is meg kell igazítani, és alaposan tájékoztatni kell az érintetteket, elsősorban a gazdákat a lehetőségekről és előnyökről. A másik alternatíva viszont az egyre durvább időjárási szélsőségek, a talaj romlása, az aszályok és az áradások váltakozása, ahogy azt most két héten belül megtapasztalhatjuk. Arról nem beszélve, hogy a felsorolt, rengeteg előnyt figyelembe véve, a jobboldali kormány teljesen önazonos módon lőhetné be ezt az óriási ziccert. Ha viszont nem teszi, azzal ezüsttálcán nyújt át az éledező baloldalnak egy olyan világbajnok témát, amelyben ráadásul igaza lesz.