Árva gyerekből lett az ország államfője – A nyomornegyedből a Cotroceni-palotába, a PCR-n át

Története népmesébe illő: bolgár származású édesanyja egyéves korában elhagyta, a zsidó származású édesapját a Komintern tagjaként bebörtönözték, Oltenița nyomornegyedében a cigányzenészek között nőtt fel, négy osztályt végzett nagymamája nevelte, a „fordulat” után azonban az ország első embere lett. A modernkori Románia történelmében ő volt az egyetlen baloldali államfő, de neki volt a legtöbb mandátuma. Védjegyévé vált vigyora a 90-es évek végén, a Dacia tervezőit is megihlette. Kicsoda Ion Iliescu, Románia első államfője, a rendszerváltás egyik legvitatottabb személyisége, akinek a szemében a „nehézipar” nemcsak a bányászatot jelenti, hanem politikai válságkezelést is? Néhány éve jön szembe velünk mémként ez a mondat a közösségi médiában, amely abból a szempontból vitathatatlanul frappánsnak tekinthető, hogy a nonagenarian volt államfő lassan minden kortársát „eltemette”, míg rajta sem az idő, sem az ellene emberiesség elleni bűncselekmények miatt indított eljárás nem fog ki. Ion Iliescu élete összefonódott a politikával – bolsevik nagyapja (Vasili Ivanovici-Iliescu) a cári Oroszországból menekült Romániába. Iliescu egyéves volt, amikor apja (Alexandru Iliescu) viszont Oroszországba menekült, ugyanis a Kommunista Internacionálé tagja volt. Amikor visszatért Romániába, börtönbe zárták. Iliescu 14 éves volt, amikor az apja szabadult (édesanyja egyéves korában elhagyta, nagymamája és az utca nevelte), de egy évvel később egy tüntetésen életét vesztette. A volt államfő Bukarestben végezte a középiskolát, Moszkvában volt egyetemista, de már diákkorában kibújt belőle a politikus: a román fővárosban egyik alapítója volt a Román Diákszövetségnek, az orosz fővárosban a Romániai Egyetemisták Szövetségének volt a titkára.