„Autistának, ADHD-snak születünk, nem látszunk” – Neurodivergens gyerekek az iskolában

Ne babrálj! Ne ugrálj lábujjhegyen! Miért nem figyelsz? Ne kocogtass! Ne rázd a lábad! Nem igaz, hogy szúrós a pulóver! Ne vágj a szavamba! Nem is hangos! Akkor is edd meg! – mindannyian hallottunk már hasonló mondatokat szülőktől, tanároktól. „Eltérő idegrendszeri fejlődésű” – ezt mondják ma sok olyan esetben, amikor egy gyerek, kamasz (de akár felnőtt) valamiképpen – úgymond – kilóg a sorból. Ha diagnózisokban gondolkodunk, akkor ez jelenthet autizmus spektrumállapotot vagy ADHD-t  figyelemhiányos hiperaktivitás zavart), ám Sulyok Eszter szakpszichológus, a Multiverzum Műhely munkatársa arra figyelmeztet, hogy ne a különféle „bélyegekre” koncentráljunk, hanem egy olyan közeg megteremtésére, amiben mindenféle ember boldogulni tud, sőt, jól tudja érezni magát. Ettől még persze nem árt megismernünk jobban ezeket a fogalmakat. Sőt, mond még egyet: neurodiverzitás. – Az emberi agy és idegrendszer – a természet megannyi más csodájához hasonlóan – eltérő módokon fejlődhet és működhet – magyarázza. – Ennek megfelelően sokféleképpen tapasztalhatjuk és dolgozhatjuk fel a világ jelenségeit, és eltérően is reagálhatunk rájuk. Vagyis nem szabad azt feltételeznünk, hogy ennek csak egyetlen helyes módja van. A neurodiverzitás fogalma kifejezi, hogy a többségi társadalom tagjaitól eltérő működésű idegrendszerrel rendelkezők is a normalitás részei. Érdemes észrevenni a bio-pszicho-szocio diverzitásban (vagyis sokféleségben) rejlő erősségeket is – így kaphat mindenki egyenlő esélyeket akár az iskolapadban, akár általában a közösségi életben.