Az ágensről

Tőke-munka viszony – struktúrák – ágensek c. írásában Szalai Erzsébet az értékkritikai állásponttal vitázva radikális, kifejezetten harcos, ti. osztályharcos álláspontot fogalmaz meg: „A tőke-munka viszony, így ezen belül az elosztási viszonyok mai jelentőségének tagadása oda vezet – írja –, hogy az értékkritikusok többségének elméleteiből jórészt hiányoznak a társadalmi szereplők, az ágensek, csak tőkelogika van, mely önmagát mozgatja, stimulálja. De vajon logikailag lehetséges-e ez a konstelláció?” Nem lehetséges, mondja, hiszen „nem állja meg a helyét, hogy a mai kapitalizmusban az osztályharc megszűnésével, vagy legalábbis lanyhulásával az annak mélyén rejlő tőke-munka viszony antagonisztikus ellentéte és ennek megjelenése, az elosztási harc, elvesztette volna társadalmi-gazdasági jelentőségét”. Ebben igaza lehet, ahogy elfogadható ebben a kontextusban az az állítás is, hogy „az elosztási viszonyok, az elosztási harc a tőkelogika konkrét megjelenései, megtestesülései”. Ott azonban, ahogy én látom, alapjaiban csúszik félre a dolog, amikor ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezek szerint a tőkés termelés folyamatát nem tekinthetjük olyan önreferenciális, zárt rendszernek, mely „kísérteties önmozgásban önállósodott, azaz »automata szubjektumként« működik”.