Az alkotóművész nem megy nyugdíjba

Idén ünnepli fennállásának nyolcvanadik évfordulóját a Magyar Szó. A különleges jubileum alkalmából az egész év folyamán számos újítással, illetve kisebb-nagyobb meglepetéssel készülünk olvasóink számára. Mivel az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs igazi ünnep visszatekintés és előretekintés nélkül, ezért úgy döntöttünk, hogy lapunk fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából újra felkeressük azokat az általunk igencsak nagyra becsült egykori kollégáinkat, akiknek tevékenysége, illetve szellemisége jelentős mértékben hozzájárult a Magyar Szó hírnevének öregbítéséhez és annak a mérhetetlen szellemi tőkének a felhalmozásához, amelyre valamennyien óriási büszkeséggel tekintünk, és alkalmi időutazásaink során arra kérjük őket, elevenítsék fel velünk azokat az emlékeiket, amelyek a leginkább meghatározták számukra a Magyar Szónál eltöltött éveket, évtizedeket. Szombathy Bálint munkássága rendkívül szerteágazó és termékeny, a képzőművészet mellett hivatásszerűen foglalkozik írással is, a múltban számos kötet szerzőjeként tűnt fel a neve, nemrégiben pedig szerb nyelven is megjelent a még 2013-ban kiadott Dada-tsúszda – Töredékek Tsúszó Sándor életéből című műve. A termékeny alkotói munka mellett alapító tagja a Bosch+Bosch művészeti csoportnak, valamint a Kosztolányi Dezső Irodalmi Körnek is. Ezen interjú kereteit is meghaladná, ha megpróbálnák részletesen számba venni az elmúlt évtizedekben megvalósított sokrétű munkásságát. A kiváló képzőművész, művészeti író, kritikus egy időben a Magyar Szó munkatársa is volt, ahol grafikai szerkesztőként is kamatoztatta szakmai tudását. A vele készült interjúban a gazdag életútjáról, szakmai tapasztalatairól, a lapunknál eltöltött évekről, és persze a jelenről is kérdeztük.