Az autonóm magánvagyonok a legnagyobb ellenségei az Orbán-rendszernek

Napjainkban immár naponta az ötvenes évek kommunista pártlapjának – a Szabad Népnek – a stílusát idéző címekbe botlunk a sajtótermékek címoldalain, mely sajátos jelenség különös módon egyaránt jellemzi a kormánypárti, a szabadelvű, valamint a függetlennek mondható print lapokat és hírportálokat. Az immár ötödik éve stagnáló gazdasági állapotok közepette utolsó tartalékait felélő társadalmi többségnek a jómódú kevesek ellen való hergelése a mindenkori államérdeknek bizonyult térségünkben évszázadoktól fogva. Mostanság is mindehhez kísértetiesen hasonló közállapotokat vélhetünk felfedezni, ha képesek és hajlandóak vagyunk a sorok között olvasni. E „tradicionálisan” közép-európai hatalmi reflex érvényesüléséhez legnagyobb sajnálatunkra sok ellenzéki hírforrás is asszisztál tudatlanságból, felületességből, félelemből. A főként turistákra fókuszáló (rövidtávú lakáskiadást célzó) platformok népszerűsége évek óta globális jelenség. A világpiacra hozzávetőlegesen egy emberöltővel ezelőtt berobbanó fapados légitársaságos kirobbanó sikere automatikusan termelte ki a spontán piaci igényt egy alternatív szállásszolgáltató szegmens megjelenésére vonatkozóan, hiszen a zömében fiatal, kisebb jövedelmű, így rövidebb időre utazó közeg gyökeresen eltérő igényekkel és lehetőségekkel bírt, mint a turizmust korábban domináló élemedett korú felső-középosztályi csoportok. A döntően a fiatal felnőttekből és a korábbi árszínvonalon távolsági utazást önmaguk számára mindaddig ritkán megengedő alsó-középosztályi nagyvárosi miliőkből rekrutálódó fapados célcsoport egy csapásra felismerte, hogy a diszkont légitársaságok szolgáltatási köre számára is megnyitotta a távolsági utazás lehetőségeinek tárházát.