Az egyik legkorábbi nyelvemlékünk kalandos története

Az egyik legkorábbi nyelvemlékünk az Ómagyar Mária-siralom, aminek a keletkezése és az előkerülése is egészen kalandosra sikerült. A kódex, amibe írták, több mint 750 évig kallódott szerte a világban, míg 1982-ben került véglegesen Magyarországra. 1923-ban, ezen a napon jelent a Magyar Nyelv című folyóiratban ez páratlan felfedezés. Egy latin nyelvű kódex lapjai között lapult évszázadokon át az egyik legkorábbi magyar nyelvemlék, az Ómagyar Mária-siralom. A kódexet Leuveni (ejtsd lőveni) kódexnek hívják, aminek a keletkezése a 13. század végére tehető, de sem arról, hogy kik, sem arról, hogy mikor írták, pontos információ nem áll rendelkezésre. Legnagyobb részben prédikációkat, legendákat és elmélkedéseket tartalmaz. Amit tudni lehet róla, hogy egy domonkos-rendi kolostorban másolták, és a benne lévő szöveget eredetileg két kötet tartalmazta – ezt valamikor 1400 környékén kötötték egybe a szlovén Pettau kolostorában. A kolostor egyébiránt a borostyánút mentén található, a legnagyobb forgalom Itália és Magyarország között itt zajlott abban az időben, és korábban, egészen az ókorig visszamenőleg. Egy picit – úgy fél évezredet – előrébb ugrunk az időben, már csak azért is, mert a kódex, benne a magyar szöveggel, évszázadokra eltűnt, legközelebb 1910-ben bukkant fel újra – egy Toszkán régiségboltban. A kódexet akkor Prédikációk néven árulták. Mindenesetre egy német antikvárius, bizonyos Jacques Rosenthal megvásárolta, Münchenbe vitte és 1922-ben eladta a német jóvátételi bizottságnak. Utóbbi aztán Leuveni Katolikus Egyetem könyvtárának adta.