Az első koccanás

Pillanatnyi hezitálás után elfogadta Magyar Péter kéznyújtását Orbán Viktor az Európai Parlament (EP) szerdai ülésén. Kézfogásuk volt belpolitikai szempontból az esemény legfontosabb momentuma, szimbolikus gesztusa. Ha nem is önszántából, a miniszterelnök ország-világ előtt konstatálta, hogy a következő időszak Magyarországon vélhetőleg jórészt az ő és a semmiből váratlanul az ellenzék vezető erejévé nőtt Tisza Párt elnökének küzdelméről szól majd. Kihívott és kihívó első koccanását hozta a strasbourgi vita. Amely névleg a soros magyar uniós elnökség programjának a bemutatásáról szólt. Ám az is jelezte, ez csak ürügy, protokoll, hogy a fél éves terminus derekán került sor a tervek ismertetésére. Eddig is tudtuk, hogy a hazai színtéren a hasonló szituációkat kerülő miniszterelnököt kifejezetten inspirálja, ha támadásokra kell reagálnia. Most is lubickolt az európai elit által kórusban gyalázott, hazáját védő, büszke és dacos vezető szerepében. A vita éles fénnyel mutatta meg, hogy nem az Orbán által elővezetett témák – versenyképesség, migráció –, hanem a Putyin háborújában elfoglalt különutas kormányzati álláspont az, amelyet az unió, tágabban: a nyugati szövetségi rendszer túlnyomó része nem tud megemészteni. Azt egy szerűen árulásnak tartja. Orbán Viktor hevesen érvelt a „békepártiság” mellett, de ebben az ügyben más csónakban eveznek az egymásra durva jelzőket dobáló felek. A magyar kormányt lényegében a háborús agresszor kollaboránsának tartja a nagy többség, a témában kevesen keltek az EP-ben Orbán védelmére. A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap október 17-ig kapható 2024/41. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!