Az író, aki az eszmék elárulása ellen tiltakozott: George Orwell összetett öröksége

George Orwell, a 20. század egyik legbefolyásosabb politikai írója, világszerte ismert a totalitárius rendszerek éles kritikáiról, amelyeket az Állatfarm és az 1984 című regényeiben ábrázolt. Orwell az állami ellenőrzés, a propaganda és az igazság manipulációjának ábrázolása olvasók széles körében visszhangra talált a politikai spektrumon. Azonban Orwell személyes politikai ideológiája és a totalitarizmussal szembeni kritikája sokkal összetettebb, mint ahogyan azt gyakran elismerik. Az író nem csupán egy passzív megfigyelő volt vagy a diktatúrák egyszerű ellenfele; mélyen részt vett korának szocialista mozgalmaiban, akár véletlenül, akár szándékosan, a trockista körökhöz közeledve. Orwell a baloldal erőteljes hangja volt, annak ellenére, hogy célponttá vált a szocialista frakciók közötti küzdelemben. Orwell a leginkább az autoritarizmus és a totalitarizmus kritikáiról ismert, de fontos megérteni, hogy elsődlegesen elkötelezett szocialista volt. Annak ellenére, hogy soha nem lépett be egyetlen politikai pártba sem, Orwell aktív és hangos résztvevője volt a szocialista mozgalomnak. Ez meglepő lehet azok számára, akik az írót kizárólag az állami zsarnokság kritikájával azonosítják. Orwell ugyanis nem mindenféle szocializmussal szemben érzett ellenszenvet, és politikai írásaiban gyakran a szocialista rendszerek belső kritikája jelenik meg, nem pedig a szocialista elvek teljes elutasítása. Orwell sztálinista totalitarizmus kritikáját a szocialista mozgalmon belüli szélesebb ideológiai küzdelem részeként lehet a legjobban megérteni. Kritikái különösen Lev Trockij nézeteivel csengenek egybe, aki a korai szovjet történelem egyik kulcsfigurája és Sztálin prominens kritikusa volt. Trockij, forradalmi marxista, jelentős szerepet játszott az 1917-es orosz forradalomban és az azt követő polgárháborúban. Fontos szerepet vállalt a Vörös Hadsereg megalapításában, amely biztosította a bolsevik győzelmet az ellenkommunista Fehér Hadsereg felett az orosz polgárháború során. Azonban Trockij „állandó forradalom” elmélete konfliktusba került Sztálinnal, aki a szocializmus egy országon belüli megszilárdítását támogatta, mielőtt világméretű forradalmat szorgalmazott volna. Az 1920-as évek elején Sztálin megszilárdította hatalmát, ami Trockij száműzetéséhez vezetett 1929-ben. Trockij ennek ellenére továbbra is ellenezte Sztálin politikáját, különösen írásai révén.