Az ókor hűtőszekrénye, amely évszázadokkal megelőzte a korát

Az ókori Perzsiában ugyan nem volt még filmcsatorna, de volt valami, ami szinte ugyanolyan lenyűgöző: a yakhchal, ez a furfangos találmány, amely a sivatagi forróságban is képes volt megőrizni a fagylalt hűvösségét. Miért nézték volna az ősök a Trónok harcát, amikor volt saját jégvermük, ahol a jégkorszakot idézhették elő, bármikor is legyen szó a nyári kánikuláról? A yakhchal valójában az ókori mérnöki bravúr csúcsa, és míg a perzsák azóta már rég áttértek a modern technikára, ez a jégkészítő óriás még mindig ott áll, mint a múlt egy kis darabja, ami túlélte az idő próbáját – és valószínűleg néhány trópusi nyarat is. Ki gondolta volna, hogy a sivatag közepén egyszer épp a hideg lenne a legnagyobb csoda? A yakhchal építészeti kialakítása minden tekintetben a kor technikai tudásának csúcsát képviseli. Az építmény formája leggyakrabban egy méhkashoz hasonlítható, masszív kupolával és vastag falakkal, amelyeknek célja a belső hőmérséklet állandóan alacsonyan tartása volt. A falakat különleges, hő- és nedvességszigetelő habarccsal (saruj) építették, amely agyag, homok, tojásfehérje, mész és hamu keverékéből készült. Ez a keverék rendkívül ellenálló volt a környezeti hatásokkal szemben, és hatékonyan zárta ki a forró levegőt. Ezek a „hűtők” általában föld alatt épültek, ami önmagában is hozzájárult a hőmérséklet szabályozásához. A vastag falak és a föld alatti elhelyezés kombinációja lehetővé tette, hogy a belső tér hűvös maradjon, függetlenül attól, hogy a külső hőmérséklet a forró nyári hónapokban gyakran elérte vagy meghaladta a 40 Celsius-fokot.