„Az oszmán uralom mérlegét egyértelműen negatívnak ítéli a magyar történetírás”

A középkorban Magyarország és az Oszmán Birodalom története hosszú időre összekapcsolódott. Vajon minek köszönhették az oszmánok, hogy képesek voltak egy-egy területet sokáig megszállás alatt tartani, s rendszeresen értek el katonai sikereket? Ágoston Gábor történész, a Georgetown Egyetem professzora legújabb könyvében feltárja az oszmán hódítások pénzügyi és kulturális hátterét, és a magyar történelem legfájóbb pontjának, a mohácsi csatának a megítélését is más megvilágításba helyezi. Az oszmán hódítás és Európa című – Magyarországon két éve megjelent könyvében – új szempontokat behozva igyekezett árnyalni azokat a megszilárdult hiedelmeket és legendákat, amelyeket az iskolában tanultak alapján a szélesebb közönség gondol erről az időszakról. „A könyvem az Oszmán Birodalom történetét Európa és a Közel-Kelet tágabb történetébe ágyazva tanulmányozza – mondja Ágoston Gábor. – Bemutatom, hogyan alakította az oszmán terjeszkedés az európai hatalmi viszonyokat, a Habsburg Monarchia létrejöttét és modernizációját, a rendiség és a királyi hatalom viszonyát, és hogy milyen előnyökkel és teherrel járt az oszmánok számára Konstantinápoly (1453), Szíria és Egyiptom (1516–17), Irak (1534–46) vagy Magyarország (1541) meghódítása. Kiderül, milyen szerepet játszott az iszlám és a keresztény vallás a vetélkedő birodalmak ideológiájában, a hódítás és védelem legitimálásában.Tárgyalom azt is, hogyan függtek össze az oszmánok európai és közel-keleti háborúi, és ezek milyen kompromisszumokra késztették a hadakozó feleket.