„Azt szeretem a leginkább, ha csend van körülöttem…”

Két évvel ezelőtt meglepetten kaptam fel a fejem, amikor megtudtam, hogy egy temerini fiatal, Balogh Szilárd könyvet adott ki. Manapság már igencsak ritkaságszámba menő, ha vidékünkön egy fiatal írásnak adja a fejét, de annál dicséretesebb és tiszteletreméltóbb, ha példát találunk erre. Balogh Szilárd esetében annál is inkább meglepő volt számomra a hír, hiszen már évek óta napi szinten találkozom vele a munkahelyén, a temerini Univerexport üzletében, ahol mindig széles mosollyal, kedvesen köszönti a vásárlókat. A rohanó hétköznapokban sokszor megfeledkezünk magáról az emberről, nem tudhatjuk, hogy akár egy egyszerű bolti eladó, vagy munkás mögött milyen élettörténet, vagy rejtett tehetség bújik meg.  Balogh Szilárd ilyen ember, alázatosan végzi munkáját, hazaérve azonban az utóbbi években többnyire az írásra szánta az idejét. Eltökéltségét két évvel ezelőtt siker koronázta, ugyanis egy magyarországi kiadó jóvoltából megjelent Hajnalig című regénytrilógiájának első kötete. A történet egy képzeletbeli vajdasági falucskában játszódik, ahol egy különösnek mondható kapcsolat és bűnügyi történet szálai rajzolódnak ki. Kalmár Norbert egy huszonhárom éves, másoktól elszigetelten élő fiatalember és a kicsapongó életű tizenkilenc éves Fehér Tímea között kialakuló kapcsolata mellett egy már-már elfeledett bűnügyben is nyomozni kezd a rendőrség. A fiatal író trilógiájának utolsó kötete idén tavasszal jelent meg, és a temerini Illés-napok programsorozatának keretein belül mutatták be az Alkotóház épületében. A trilógia befejezése kapcsán Szilárddal a könyvíráshoz vezető útjáról, a felmerülő nehézségekről és a közeljövőre vonatkozó terveiről beszélgettünk.