„Azt szerettem a leginkább, amikor terepre járhattam…”

Idén ünnepli fennállásának nyolcvanadik évfordulóját a Magyar Szó. A különleges jubileum alkalmából az egész év folyamán számos újítással, illetve kisebb-nagyobb meglepetéssel készülünk olvasóink számára. Mivel az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs igazi ünnep visszatekintés és előretekintés nélkül, ezért úgy döntöttünk, hogy lapunk fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából újra felkeressük azokat az általunk igencsak nagyra becsült egykori kollégáinkat, akiknek tevékenysége, illetve szellemisége jelentős mértékben hozzájárult a Magyar Szó hírnevének öregbítéséhez és annak a mérhetetlen szellemi tőkének a felhalmozásához, amelyre valamennyien óriási büszkeséggel tekintünk, és alkalmi időutazásaink során arra kérjük őket, elevenítsék fel velünk azokat az emlékeiket, amelyek a leginkább meghatározták számukra a Magyar Szónál eltöltött éveket, évtizedeket.  Ugyan már évtizedek óta nem dolgozik a Magyar Szóban, ma is szívesen emlékszik vissza az ott töltött időszakra Glišić Keszég Valéria, lapunk egykori főszerkesztő-helyettese, aki ösztöndíjasként került a Magyar Szóhoz, majd gazdasági újságíróként, belgrádi tudósítóként is tevékenykedett, azt követően pedig főszerkesztő-helyettes lett, miközben maga az írás egyre inkább háttérbe szorult az életében, ugyanis helyét átvették a pénzügyekkel kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése érdekében kifejtett erőfeszítések. Pénzügyi tapasztalatait 2002 óta a tartományi szerveknél hasznosítja, ahonnan tavaly vonult nyugállományba, ám még most is szívesen segíti a fiatalok munkáját.