Bakfű, amely boszorkányűző hatása mellett a köhögést is megszünteti

Az orvosi bakfű (Betonica officinalis) ajakosvirágú, az árvacsalánfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, fél- egyméteres magasságú, lágyszárú és évelő növényfaj. Ősi gyógynövény, a “Betonica” tudományos nemzetségnevet az Ibériai-félszigeten élő ókori kelta nép, a vettonok után kapta. A magyar bakfű név eredetét sajnos nem sikerült kinyomoznom, halovány tippem, hogy a növény szláv nevének (bukvica) félrehallásából származik. Az “officinalis” fajnév gyógyászatit, orvosit jelent. A bakfű külsőre a tisztesfüvekre hasonlít, régebben oda is sorolták, de az újabb kutatások szerint nem olyan közeli a rokonság, a kenderkefüvekhez például genetikailag és így rendszertanilag is közelebb áll. Az orvosi bakfű a talajfelszín alatti csomós gyöktörzsével telel át. A tőlevelei hosszú nyelűek, szíves vállal tojásdadok, tompán csipkés-fogasak. A szár négyszögletes, sűrűn szőrös. A szárlevelek ritkásan, többnyire csak három párban állnak, átellenesek, ülők, keskeny hosszúkásak, ugyancsak csipkés-fogas szélűek. A színük fényes sötétzöld, a fonákuk világosabb, erősen erezett, szőrös. Az ajakos virágok szárcsúcsi hengeres virágzatban, murvalevelekkel elválasztott álörvökben, emeletenként tízesével állnak, de lejjebb is előfordulhat egy-két kisebb levélhónalji virágcsomó. A csésze forrt, öt hegyes cimpájú, szőrös, néha lila. A piros, lila, rózsaszín, néha fehér párta is forrt, felső ajka felfelé ívelt, lapos, az alsó ajak három tompa hasábú. A négy résztermés a csésze védelmében fejlődik és érik.