Bálint Botond elemzése a Magyar Nemzetben: A mélyállam partot váltott

Egy jó kormányzáshoz tudni kell, hogy milyen a néplélek, hogyan is “szokott működni” az ország, illetve fel kell mérni, hogy milyen folyamatok vezettek el a jelen kényszereihez. A rendszerváltás előtti mélyállam nálunk viszonylag egyszerűen áttekinthető, mert minden mélystruktúra, titkosszolgálat vagy az általuk irányított nyilvános szervezetek ugyanabban a három párhuzamos erőtérben voltak kénytelenek mozogni. Mai fogalmaink szerint kiszolgálták az aktuális birodalmat, amelynek erőterében az ország éppen van, a birodalom helyi képviselőit (ahogy ma a multicégeket és NGO-okat, nemzetközi szervezeteket stb.) és a lokális hálózatot, amelynek a tagjai. Kit is szolgáltak valójában a túlélő hálózatok 1990 után?  – teszi fel a kérdést a Magyar Nemzetben Botond Bálint, a PestiSrácok vezető szerkesztője.A szocializmus gazdasági és pénzügyi csődjében a hálózatok intézményesített rablásai­nak (impexek) és pénzszivattyúinak (a szocialista bankárok hálózata) nagyobb szerepe volt, mint a rendszer eredendő működésképtelenségének. Az akkori magyar valóságban, a kádári rendszer stabilitásában a bennfentesek számára ezek az erőcsoportok természetesen nem névtelenek, hiszen formális pozíciókkal rendelkező emberekhez köthetők, a nómenklatúrában egyértelmű, hogy ki kivel van és a mozgásaival éppen melyik irányból érkező érdekeket érvényesít. Kimondható most már: Nem rendszerváltás volt itt, hanem hálózatváltás: a kommunista mélyállam levált az oroszokról, és csatlakozott a később globalizációként leírt nyugati hálózatrendszerekhez. A nyugati hálózatok sokrétűbbek, ötletesebbek és még gátlástalanabbak, mint szovjet elődeik. A szomorú következtetés az, hogy: a nyugatiakat pont annyira nem érdekelte a mi jólétünk, mint a szovjet elődeiket. Egyik birodalom perifériájáról átkerültünk egy másikéra. És a nyugatiak máig mondják, hogy ha hagytátok, hogy kiraboljunk benneteket, akkor bizony az a ti hibátok. Így mi magyarok hamarabb szembesültünk a minden hatalmat megszerző mélyállammal a vadkapitalizmus tombolása idején, itt a “vadkeleten”, mint a nyugati társadalmak, mert ott végül is lassabban és kevésbé látványosan vált a nemzetállam a nagyvállalatok (multik és a bankrendszer) kiszolgálójává. 2010-ben lefordultunk erről az útról, de nem szabadultunk meg sem a saját régi hálózatainktól, sem a nemzetköziektől, mert ez lehetetlen is lenne, ez egy örök harc. A cikk itt olvasható, és a hozzá kapcsolódó korábbi írás pedig itt! Vezető kép: Grósz Károly , a Minisztertanács elnöke, az MSZMP fõtitkára, Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnökének meghívására 1988. júliusában hivatalos látogatást tett az USA-ban. Ezt követõen két napra Kanadába utazott. A képen: Grósz Károly és Mark Palmer az USA budapesti nagykövete Disneyland-ben. MTI Fotó: Manek Attila.