Bár eddig kevesen találkoztak velük, a háborús uszítás terén már csakugyan óriási pusztítást vittek véghez az „ukrajnai fronton harcoló észak-koreai katonák”

Noha a nemzetközi sajtóban októbertől kezdve szinte naponta olvasható egy újabb fejezet az ukrajnai fronton állítólag bevetett észak-koreai csapatok történetével kapcsolatban, valójában igen kevés tudható ezekről a katonákról. Amennyiben el kívánunk igazodni a történéseken, s a vonatkozó hírek összegyűjtésére vállalkozunk, úgy kisvártatva azt kell tapasztaljuk, hogy a biztosnak beállított információk tűnnek a legbizonytalanabbnak. Ugyanakkor a mediatizált jelenség önmagában tanulságul szolgálhat számunkra, s pár megállapítást is levonhatunk belőle. Aligha kétséges, hogy az információs küzdelem terepén járunk. Így roppant jelentősége van annak, hogy mi az Egyesült Államok-beli és a nyugat-európai média közvetítésével jutunk információkhoz. Ennek a hatása kivédhetetlen, keressünk bár egyéb hírforrásokat, válogassunk a maguk ideológiáját sugárzó médiumok közt, vagy tájékozódjunk alternatív csatornákról. Ez a közvetítő elem pedig elfogult. A háború, amely fellebbenti a fátylakat, mely tiszta viszonyokat teremt, amely révén a tekintetek kitisztulnak – olyan illúzió ez, melyet nap nap után szükséges lenne elhessegetni magunktól. Amikor a közvélemény elsőrendű célja kellene legyen, hogy – az erőviszonyok fölbecsülése érdekében – átláthatóságot követeljen, a háború, a háborús logika és a háborús retorika éppen ez ellen hat. Az ellentmondás (akár egyetlen híroldal hírei közt is) a dolog lényegéhez tartozik.