Bartis a Capában – Mítosz és fotográfia

Bartis Attilát a legtöbben íróként ismerik, A nyugalom című regény és A kéklő pára című novelláskötet szerzőjeként. Könyveit számos nyelvre lefordították, jelentős irodalmi díjak birtokosa. Írói működésével párhuzamosan fotográfiával is foglalkozik. 1996-ban állította ki Az Engelhard-hagyaték című sorozatát, amelyet kortárs írók portréiból állított össze, ezt követte 1998-ban a Photo Pygmalion című sorozata. A kiállítások mellett fotóalbumokat is megjelentetett, legutóbb A szigeteken című kötetet, amelyet az Indonéziában készült képeiből válogatott össze. Bartis ugyanis hosszú évek óta részben Indonéziában él. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban szeptember 18-án megnyíló kiállításának anyagát is az ott készült felvételei alkotják. A szigeteken című albummal ellentétben ezen a kiállításon műteremben készült képeket láthatunk. Pontosabban műtermi hatást keltő képeket, mivel Bartis ezúttal yogyakartai otthonában dolgozott. A kiállítás címe Wayang Orang. A wayang jelentése jávaiul báb, az orang embert jelent. E két szó együtt azonban többet és mást jelent. Egyrészt egy színházi műfajt, amely évezredes múltra tekint vissza, másrészt egyfajta árnyjátékot. A wayang orang az istenek cselekedeteit beszéli el, de olykor a hétköznapi emberekét is, a helyi közösségek mindennapjainak emlékezetes eseményeit. Bartis ebben a sorozatában olyan emberekkel dolgozott, akiket jól ismer. Ő maga így ír erről: „Most Jáván is azokat fényképeztem, akik valamiképp meghatározzák az ottani életem. A közeli barátaimat és távolabbi ismerőseimet. Van közöttük képzőművész és zenész, fotográfus és hajdani fotómodell, hitoktató és batikfestő, gimnazista és tradicionális jávai táncos, meg filmrendező a lányaival. Meg van közöttük nem jávai, aki ott él, meg nem jávai, aki csak meglátogatott pár napra.” Bartis kiemeli alakjait a hétköznapiságból, és megidéz egy mitologikus teret, ahová áthelyezi őket. Az ősrégi hagyomány és a fotográfia eszközeivel az „istenek történetét” eleveníti fel.