Begyújtásos kalandjaim

Szerencsétlenségemre a minap felforraltam a kazánban a vizet. Nem ez az új begyújtási technikám, csak véletlenül így sikerült. Eddig úgy gyújtottunk be, hogy a férjem elkészítette a kazánt, berakta a papírt, a gyújtóst, meg mindent, ami kell a tűzrakáshoz, én meg alágyújtottam és elindítottam a pumpát. Ez a hétköznapokra érvényes menetrend, hétvégén teljesen férfiuralom van a fűtésnél, de hétköznapokon így alkalmaztuk és szerintem jól is csináltam. Aztán most megbeszéltük, hogy a pumpát csak akkor kapcsolom be, amikor a víz eléri a hatvan fokot, mert úgy valamiért jobb. Hát én ennek is igyekeztem eleget tenni, de mivel nem őrködtem a kazán mellett, míg kellően felmelegedik a víz, hanem bementem a konyhába, felforraltam a vizet. Egyszer kimentem leellenőrizni, hogy hogy halad felfelé a hőfok, megállapítottam, hogy még visszamehetek a konyhába a dolgomhoz, és majd kijövök pár perc múlva ráengedni a rendszerre a vizet. Be is mentem és odaültem a laptopomhoz, hogy megnézzem, mit is kell csinálnom, és úgy belefeledkeztem az e-mailek olvasásába, hogy már csak arra lettem figyelmes, valami kotyogó hang jön a kazánházból. Kirohantam, hát már 120 fokos volt a víz, úgyhogy sírva indítottam meg a pumpát, mert tudtam, ez valószínűleg kikészíti a műanyag csöveket, amiken beáramlik a túlhevült víz. Pattogtak is bent a radiátorok, meg még valami fura égett szag is lett a konyhában, aztán lassan lehűlt a víz. A szerelő szerint a csövek kilencven fokot bírnak ki, úgyhogy szinte borítékolható volt, hogy valahol vizesedni kezd a fal, vagy csöpögni kezd a cső és így is lett. Két napra rá a fürdőszobában a radiátorszárító alatt meg is jelent a víz, úgyhogy szóltunk is a szerelőnek, jöjjön mielőbb. Azt mondta, lehet, hogy mellénk szegődik a szerencse és elég lesz csak egy kis részen leütnie a csempét, hogy jobban hozzáférjen a csőhöz és meg tudja húzni azt, és megeshet, hogy ezzel meg is ússzuk. Itt tartunk most. Meghúzta, amennyire csak bírta és azóta nem folyik. Most várakozunk, figyeljük, hogy mi történik. Míg ott volt nálunk, viccelődve megjegyezte, hogy nem is való a nőknek a begyújtás, mert mi nők mindig több mindent csinálunk egyszerre, és nincs időnk csak a begyújtásra figyelni. Abszolút igazat adtam neki, úgyhogy némileg meg is nyugodott a lelkem, mert pont így van, még ha ő csipkelődésnek is szánta. Azért nem maradok kint a kazán mellett, mert bőven van mit csinálnom bent. Egyébként is szokásom néhány üresnek ígérkező percben gyorsan bekapcsolni a mosógépet, vagy kiszedni a ruhákat a gépből, meg ehhez hasonló dolgokat művelni. Így iktattam be most az e-mailek átnézését is, és ez lett a vége. Sőt, még nem is biztos, hogy a végénél tartunk, ugyanis máshol is elkezdhet folyni a rendszer. Két megoldás marad: ezek után vagy egy dologra kell koncentrálnom, vagy nem kell begyújtást vállalnom.  .