Bese atya: törölve

Ha a mélyére ásunk, alighanem egy meghasonlott ember tragédiáját találjuk. Az egyén leleplezett vétke megnyitja az utat a katarzis, az újjászületés felé; a Bese Gergő atya által szolgált hatalom csak a politika logikája szerinti választ tudja adni az újabb botrányra. A NER sztárpapjának is nevezett dunavecsei plébánosról a Válasz Online írta meg, hogy melegpartikon vett részt, s a reakciók alapján a hírt készpénznek vehetjük; a kalocsa-kecskeméti érsek fel is függesztette papi szolgálatát. Bese az elmúlt években Orbán Viktor reverendába öltözött katonája volt: megszólalásaival ideológiai támasztékot nyújtott a hatalomnak, keresztes hadjáratot folytatott a kormánypolitika kiszemelt ellenfeleivel szemben. Ha másból nem, a miniszterelnök hivatalaként funkcionáló Karmelita megszenteléséből tudhatjuk, hogy Bese Gergőt a hatalom legmagasabb szintjén is számon tartották. Tevékenysége értelme, lényege azon meggyőződés terjesztése, alátámasztása volt, hogy az orbáni politika Jézus Krisztus útján jár. Bese Gergő titkos élete nem csupán hitével és hivatásával volt összeegyeztethetetlen, hanem azzal is, amit a közéletben harciasan képviselt. Az úgynevezett LMBTQ-lobbi ostorozására például mindig talált alkalmat. Lebukása rögvest nemkívánatossá tette a Fidesz univerzumban, amelyet a jelek szerint nem lepett meg a hír. Törölték a közös fotókat; egyáltalán: minden nyomot, ami az együtt, önfeledt egyetértésben eltöltött időre emlékeztet. Már nem használ a Pártnak, Bese atya nincs többé. Ügy lezárva. Csakhogy egymás után derül ki a rendszer tartóoszlopairól, hogy amivel az ellenfeleiket vádolják, amit kigúnyolnak és megvetnek, abban élik a saját életüket. Sokan kérdezik most: miféle hatalom vonzza maga köré az álszent lelkek efféle tenyészetét? Amely hatalom a döglött lovat azonmód más udvarába vonszolja. A miniszterelnök Kötcsén a katolikus egyház hatáskörébe utalta Bese Gergő ügyét, ahogy korábban a reformátusokkal tette egykori (?) harcostársa és minisztere, a kegyelmi botrány tüzében megpörkölődött Balog Zoltán püspök esetében. Mintha nem Orbán Viktor érdekét szolgálná a kereszténység politikai termékké silányítása. Aminek az egyik kirakat arca volt a dunavecsei plébános. A politika egy perc alatt átlépett rajta, magára hagyva összeomlott életével, de a sárból az egyházra, a hívő emberekre is fröccsen. Hány hasonló figyelmeztetés kell még a keresztény egyházaknak, hogy a jövőjük érdekében leváljanak a szükségképpen nem a jézusi úton járó világi hatalomról? És mi kell még, hogy a hatalom különféle rendű és rangú szolgái leszálljanak a magas lóról, és ne képzeljék magukat gőgösen a normalitás kizárólagos letéteményesének?